Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakjáról írott könyvében Sollner feljegyzései alapján a következőket írja: „A filozófiai vitákon egy Kolacskovszky nevű elvtárs volt a vitavezető — folytatta elbeszélését Sollner. — Kellő tekintéllyel rendelkezett ahhoz, hogy az éles, sokszor személyeskedésig fajuló szócsatákat »parlamentáris« mederbe terelje" [41]. A táborból 1922. február 5-én szabadult állandó betegeskedése miatt. Összesen 30 hónapot volt szabadságától megfosztva [42]. Zalaegerszegről megromlott egészséggel tért vissza Egerbe özvegy édesanyjához. A forradalmak alatti magatartása miatt az úri rend szemében „jegyes" ember lett. Nem hagyták az internálótábortól való szabadulás után sem nyugton. Újra szigorú rendőri felügyelet alá helyezték. Hetenként kétszer is jelentkeznie kellett a rendőrségen. Látogatókat nem fogadhatott, nyilvános helyekre be sem tehette a lábát. Még a levelezését is ellenőrizték. A rendőrség még azt is nehezményezte, hogy régi szokásához híven, az Eger környéki hegyekben kedvére botanizálhasson, kövületeket gyűjthessen. A rendőrség szerint Kolacskovszky a turistáskodást csak ürügyül akarta felhasználni arra, hogy a határban dolgozó parasztok között szocialista tanokat hirdethessen. Meg volt tehát kötve, állása nem volt. Ezt még 1919. augusztus 26án elvesztette, Tanácsköztársaság alatti szereplése miatt [43]. Pedig valamiből meg kellett élnie. Özvegy édesanyja nyugdíja kevés volt kettőjük eltartására. Ideje volt állás után néznie. Állást kapnia a megyében akkor egyenlő volt a lehetetlenséggel. Forradalmi múltja miatt sehol sem alkalmazták. Volt a megyének nem egy olyan helysége, ahová be sem tehette a lábát; például Felsőtárkányba, Egercsehibe, úgyszintén a pértervásári járás területére. így kénytelen volt máshol szerencsét próbálni. A megyétől távol, Szegeden próbált szerencsét. Itt kétszer is volt, 1924-ben és 1925—26-ban. Szegeden alkalmi munkából (másolás stb.) tengette életét. Itt is megtalálta az utat a munkásmozgalomhoz. A munkásotthonokban számos ismeretterjesztő előadást tartott. A munkások a rajongásig szerették Kolacskovszkyt. Beválasztották a szociáldemokrata párt helyi szervezete vezetőségébe is, A szegedi munkások között végzett tevékenységének híre eljutott a város vezetői fülébe. A kormánypárti Új Nemzedék c. lap nem is késett szóvá tenni [44]. Szegedi tevékenységének fénypontja volt 1926. május 23-a és 24-e. Ekkor rendezték meg Szegeden a XI. Országos Munkás Dalosversenyt. A dalosverseny első napján (V. 23.) a Városi Színházban Móra Ferenc, a kiváló író tartotta az ünnepi beszédet. Másnap Kolacskovszky Lajos [45], A város főispánja látva Kolacskovszky népszerűségének növekedését, elejét akarta venni további munkájának. 1926 nyarán kiutasították Szegedről is. A munkásság nagyon sajnálta távozását, s a vasútállomáson a munkás-dalárda búcsúztatta a „Ballag már a vén diák" kezdetű dallal [46], Szeged után Budapestre költözött. A főváros mintegy 15 évig adott neki menedéket. Itt.is megtalálta az utat a munkásságig. Emiatt sok baja volt a rendőrséggel. Különösen azért nehezteltek rá, mert gyakran for136