Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

Végezetül, hogy a közös iskolák elleni harcot külföldi példákkal is megtámogassa", közli a legkülönbözőbb külföldi egyházi és világi sze­mélyek közösiskola-ellenes nyilatkozatait: értekezleti jegyzőkönyv-rész­leteket, kongresszusi anyagokat és ezekről szóló, a közös iskolák ellen elhangzott megjegyzéseket. Hosszú, részletes beszámolókat közöl a hol­land püspökök állásfoglalásáról, a bécsi parlamentben elhangzott hozzá­szólásokról, a bajor parlament vitájáról, természetesen abban az egyol­dalú beállításban, ahogyan az a lap programjának megfelel [43]. A fő cél a közös iskolák létrehozásának megakadályozása. Ennek érdekében a lap félretesz minden moralitást, igazságot, teljességet. Gátlástalanul hami­sít, szervez és fenyeget, tucatszámra gyártja a vádakat és rágalmakat. Helyet ad minden közösiskola-elleni megnyilvánulásnak, és szemrebbe­nés nélkül visszautasít minden józan érvet a közös iskolák mellett. Ja­vaslatai nincsenek, csak ellenvéleménye minden ésszerű elgondolással szemben. Befejezésül még egy kérdést szeretnénk megközelíteni, anélkül, hogy a leírtakat megváltoztathatatlan igazságnak, egyedüli magyarázat­nak tekintették. Jogosan merül fel ugyanis a kérdés: mi a mélyebb oka a katolikus egyház közösiskola-ellenes támadásának? Bár a Tanodai La­pok nem hivatalos egyházi orgánum, aligha lehet kétséges, hogy mindaz, amit tett, nemcsak egyházi jóváhagyással, hanem egyenesen a felsőbb katolikus egyházi vezetés biztatására történt. Űgy véljük a tanulmány egyes részleteiben az okokra némileg ma­gyarázatot adtunk. Ezt ki kell egészíteni még azzal, hogy a kiegyezés után a parlamentáris államformára való áttérés szükségszerűen, a bur­zsoá fejlődés velejárójaként, a katolikus egyház hosszú évszázadon ke­resztül meglevő hegemóniáját — nem elsősorban a törvényhozók szán­déka (példa erre Eötvös) inkább a dolgok logikája miatt —, ha nem is rendítette meg alapvetően, jelentős változtatásokra késztette. A Tanodai Lapok eléggé világosan kifejezi ennek a lényegét. Placetum Regium címmel írt rövid kis megjegyzésben elmondja, hogy ez a királyi jog a parlamentáris államokban természetszerűen átszáll a miniszterekre. „Mi­niszterek pedig a parlamentarizmus rendszerében zsidók és semmivallá­súak is lehetnek" [44], Szomorúan állapítja meg, hogy ezentúl ők lesz­nek a pápai körlevelek cenzorai is. Ebben egyértelműen kifejezésre jut, hogy a katolikus egyház, mint alapvető politikai tényező a parlamentáris rendszerben már nem funkcionálhat, mint kizárólagos tényező. A par­lamentáris rendszer bevezetésekor, annak természetes következménye­ként az 1868. évi népoktatási törvény a katolikus egyház közoktatás és neveléspolitikai funkcióját —• ha kis mértékben is —, megcsorbította. A több évszázados monopolhelyzetet élvező egyház már Mária Terézia óta érezte ugyan kultúrpolitikai funkciójának ingatagságát (Lonkay megál­lapítja, hogy ekkor kezdődött az egyház hanyatlása) [45], s félt attól, ha ez a bázis is kiesik kezéből, akkor nemcsak híveinek nagy részét, hanem hatalmának gazdasági és politikai alapjait is előbb-utóbb elveszti. Ez a félelem — amint a történelem menete mutatta — nem volt alaptalan. Éppen ezért kívánjuk kiemelni, hogy a népoktatási törvény 121

Next

/
Thumbnails
Contents