Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

Mindezek ellenére az egyházak — mindenekelőtt a katolikus egyház — rendkívül éles támadást indítanak a törvény létrehozása, illetve később annak végrehajtása ellen. E nagyfokú ellenállás okainak sokoldalú elemzése, egyáltalán a törvény értékelése [3] nem feladata e tanulmánynak. Csak arra próbáltunk vállalkozni, hogy egyetlen hetilap, a katolikus egyházi álláspontot és ellenállást viszonylag teljes egészében tükröző Tanodai Lapok e vonatkozású témáit tesszük vizsgálat tárgyává. A katolikus egyház népoktatási törvénnyel szembeni álláspontjának ismertetésén túl a lap tartalmazza azokat a propagandisztikus módszereket és aktív szervezői tevékenységet is, mellyel a vallásos tömegeket és a tanítóságot próbálták a törvény végrehajtásától eltántorítani. Témánkat tehát az 1856—1872 között megjelent Tanodai Lapok cikkeinek áttanulmányozása adja. Az egyházi álláspontot és ellenvéleményeket kifejező lapok közül azért választottuk ezt a nem hivatalos orgánumot, mert e lap szinte az egyetlen nagy példányszámú pedagógiai újság, vagy ahogy önmaga jellegét meghatározza a címsor alatti szövegben: „Egyetemes Katholikus nevelészeti, közoktatási és tudományos hetiközlöny" [4]. E jellegénél fogva illetékességét is hangoztatja arra, hogy beleszóljon minden nevelés- és oktatásügyi kérdésbe. A lap tulajdonosa és egyben főszerkesztője Lonkay Antal korában közismert egyházi személyiség, a pápai Szent Gergely-rend lovagja, akit a római pápa — IX. Pius — egy Lonkay által gyűjtött és a pápához eljuttatott pénzadományt nyugtázó, illetve megköszönő levelében tovább buzdít a „vészes tanok" elleni harcra [5]. Lonkay ugyan a pápai buzdítás nélkül sem tétlenkedik. Ez a bátorítás legfeljebb azt a tartózkodását segíti feloldani, amelyet a hazai katolikus főpapok jól megfontolt politikai elgondolásokból hangoztatnak, azért, hogy némileg csitítsák egyes egyházi személyiségek vagy sajtótermékek túlzásba vitt agitációját a törvénnyel szemben. Lonkay lapjában több helyen is hangoztatja, hogy „vészes tanokon" mindenekelőtt a kötelező népoktatást érti, s mindent megtesz annak érdekében, hogy akadályt gördítsen a törvény meghozatalának, majd később a végrehajtásának útjába. E szándékát azzal próbálja indokolni, hogy az utóbbi évszázadban az állami hatalom egyre nagyobb teret foglal el a mindennapi élet irányításában, s ez hovatovább oda fog vezetni, hogy „tanintézeteink, hacsak mindnyájan ébren nem leszünk, dekatholizálásnak vannak kitéve" [6]. Jelzi, hogy lapja a jövőben még erőteljesebben fogja szervezni az „állami beavatkozás elleni harcot", és minden eszközt felhasznál ennek érdekében. ígéretének eleget is tesz. Egészen ] 872-ben történt megszűnéséig, szinte válogatás nélkül, esetenként a legdurvább hangot használva, minden logikát és józan megfontolást félretéve, szervezi és közli az ellennyilatkozatokat, cikkeket, tudósításokat; szórja a rágalmakat a törvényre és mindazokra, akik valamilyen formában azzal egyetértenek. Szinte áttekinthetetlen ez a rágalomhadjárat. Valamilyen rendszer biztosítása érdekében egyrészt vizsgálat tárgyává tesszük: mit tesz a lap a törvényjavaslat ellen annak a felsőházban való 112