Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

elég volt azt tudni; Mi a vallás? Mi a marxizmus? Mi a világnézet? Mivel ezekre a kérdésekre megfeleltem, jelest kaptam." A legtöbb elmarasztaló megjegyzést az alkalmazott módszerekkel kapcsolatban tettek hallgatóink. Ilyeneket találunk közöttük: „Értelmetlen, száraz anyagközlés volt, ami bennem különösebb érdeklődést nem keltett. — Tudni csak a szabályokat kellett, és a sok szabályt szinte verbálisan kellett megtanulni. — Sok kérdés merült fel, de nem beszéltük meg azokat. — A logikában tanultakat nem tudtuk összekapcsolni a gyakorlattal. — Annyira elvontan tanították, hogy semmi értelmét nem láttam oktatásának. — A száraz meghatározásoknak nem is gondoltunk gyakorlati alkalmazására." Egyesek az érettségire való felkészülést is okként jelölték arra, miért nem vették elég komolyan sem a diákok, sem az iskola ennek a tárgynak a tanulását. Ezek mellett a tények mellett első főiskolai tanítási éveim tapasztalatai és nehézségei, továbbá hagyományos módszereink csekély hatásfoka késztetett arra, hogy jobb, eredményesebb megoldásokat keressek. Próbálkozásaim során kerestem azokat a megoldásokat, amelyek alkalmasnak bizonyultak egyfelől a meglevő előítéletek és kedvezőtlen hangulati elemek kiküszöbölésére, másfelől pedig a hallgatók aktivitásának és önállóságának széles körű kibontakoztatására. Első feladatunk volt szakítani az anyagkövető szemináriumok rendszerével. A továbbiakban azoknak az alapozó feladatoknak a kikísérletezésére került a sor, amelyek szervesen kapcsolhatók az elméleti logikai tanulmányokhoz; megfelelnek a hallgatók fejlettségi szintjének, s alkalmasak arra, hogy segítsék a megértési folyamatokat, ugyanakkor a tárgy tanulásának gyakorlati jelentőségét és szerepét is alkalmasak megmutatni. Az aktivitás, az önállóság kibontakoztatása mellett arra is figyelemmel voltunk, hogy a végzett tevékenység alkalmas legyen a hallgatók világnézeti, politikai tájékozottságának növelésére, a logikus gondolkodás; az elemző és kritikai készség fejlesztésére. A munkamódszerek kialakításában alapvető elvünk a szellemi vetélkedés, a versenyszerűség érvényre juttatása. Felsőoktatási szinten szokatlan ugyan ez a metodikai elv, I. éves hallgatóinknál mégis igen eredményesnek mutatkozott. A versenyfeladat szorosan kapcsolódik az elméleti tanulmányokhoz. A hallgatóknak az elméleti tanulmányokkal párhuzamosan példákat kell gyűjteniük kölönböző általános iskolai tankönyvekből, főiskolai jegyzetekből, napilapokból és más forrásokból. A példákat elemezni kell tudni az adott logikai szempont (fogalom, ítélet, következtetés) alapján. Minden hallgató köteles a félév végéig 50 példát írásban a szaktanárnak beadni, pontosan megjelölve, hogy milyen logikai műveletre, illetve milyen gondolati formára írta, feltüntetve azt is, honnan választotta a példát, melyik általános iskolai tankönyvből stb. 20 példát pedig részletesen logikailag elemezve kell a kollokviumig elkészítenie. Az órákon folyó versenyben mindenkinek részt kell vennie. A szereplést pontozással jutalmazzuk, és a félév során kialakult pontértéket a féléves vizsgán figyelembe vesszük. Több pontot az tud szerezni, aki több jó 75