Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

Nagy László [39] munkássága Nagy László természettudományi karon oklevelet szerzett középiskolai tanár 1881-ben kezdi meg a pedagóguspályát a budai képzőben. A századforduló idején a maradi német iskolával szemben a haladónak számító francia és angol pedagógiai törekvéseket tanulmányozza, a gyermektanulmányozás felé elkötelezi magát, annak fáradhatatlan szervezője. „Nagy László külföldi példákat vesz alapul, de hazai igényeket alakít ki — írja Mérai Ferenc [40] — célja az iskola, elsősorban a kisdedovó és a népiskola új lehetőségének kialakítása a gyermek megismerése alapján." A világháború éveiben részt vesz az OTT tantervi vitáin is, szakdolgozataiban mind több testnevelési vonatkozású gondolatra utal. 1918. év végén a tanítóképzők országos szakfelügyelője, majd a Közoktatásügyi Népbiztosságon a gyermektanulmányi ügyek előadója, a Tanácsköztársaság testnevelőképzőjében a „gyermektanulmány" tanára. Ekkor már kiforrott kultúrpolitikus, a neveléstudomány új irányzatának kialakítója. Szerteágazó aktivitása mellett mérhetetlen munkabírása és alkotásvágya elősegíti, hogy a nyolc osztályos elemi iskola testnevelésének új tartalma és új módszere konkretizálódjék. Ez a feladat ösztönzi, amikor a gyermektanulmányozás exakt eredményeit a szocialista testneveléselmélet körvonalainak kialakítására felhasználja. Iskolai testnevelésünk Nagy László testneveléselméleti munkájának koncepcióját kielégítően még nem elemezte és értékeit csak részben hasznosította — többivel még adósak vagyunk. Mostani reflexióm természetesen ezt a hiányosságot egyáltalán nem pótolhatja, hanem inkább csak az igény szükségességét igazolja. Ezért most csupán a három testneveléselméleti tárgyú tanulmányát, a testnevelőképzőben végzett tanári munkáját és Didaktikáját említem — azokból is csak néhány gondolatára utalok. Szaktanulmányok Nagy László 1918. novemberében „Testnevelés és gyermektanulmány" [41] c. cikkében a gyermekfejlődéstant (az általános fejlődéstani ismereteket, az életkori jellemrajzokat, az egyes képességek fejlődéstanát) és a gyermek egyéniségtanát körvonalazta, mely ismeretek érvényesítését kívánja a testnevelésben. A szerző tanulmányát azzal summázza: „A testnevelésnek nemcsak fiziológiai, de pszichológiai rendszere is van. Az lesz a pedagógiai szempontból szerencsésen megalkotott testnevelési rendszer, mely mind a két szempont egyensúlyos érvényesítésével készült. Ilyent én csak egyet ismerek, melyet az Országos Testnevelési Tanács a magyar népiskolák számára készített" [42]. Másik tanulmánya 1919. januárban „A testnevelés pedagógiai elvei" (I.) — [43] címmel jelenik meg, melyben reformátori ihlettel a „testnevelés egyéniesítését" mint a jövő testnevelésének egyik vezető elvét fejtegeti, a testnevelés és a munka kölcsönhatásának kihasználását, a tornatermek munkatermek céljára történő igénybevételét kívánja. Meggyőzően hirdeti, hogy a jövő nevelésében: „a társadalom feladatává teszi a személyi képességek, testi és lelki erők és tulajdonságok lehető legteljesebb kibontakozá59