Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

Sport A világháború esztendeiben a háborús szabadságot élvező ifjak (diákok, inasok, parasztgyerekek) városokban a grundokon, falun a libamezőn alkalmi szervezetekbe tömörültek, afféle gitt-egyletfélékbe verődtek; sportoltak, főleg rongylabdával futballoztak, atlétizáltak, körözve futották a távot. Budán pl. a Horváth-kertben, a Városmajorban, a Lovas-úton, a Tabánban, a Vérmezőn — Pesten pl. a Múzeum-kertben, a Lehel-téren, a Rezső-téren működtek a legjelentősebb állandó sportcsoportosulások. Kialakították házirendjüket, sajátos verseny- és mérkőzésrendszerüket. Senkiföldjén a spontán sportszervezkedés az ifjúság sportszeretetéből fakadt. Ennek politikai jelentőségét az OTT időben felismerte és az uralmonlevők osztályérdekeinek hasznára fordította [18]. A kormány a diákokat az iskolával kézbentartotta. A parasztifjak összefogására a „Honvédő Egyesületek" [19] szervezését határozta el. Az ipari munkásság testnevelését az üzemekben akarta megvalósítani [20]. Ezzel a háromféle szervezettel a világháború alatti politikai erjedést kívánta megelőzni. Ezek a szervezetek azután a Horthy korszakban aktivizálódtak, reakciós tartalommal telítődtek, amit a levente-intézményben, valamint ,,A testnevelésről" szóló 1921. évi 53. t. c.-ben kodifikáltak. Az iskolai sportnak szép hagyományai voltak. Elsősorban természetesen a középiskolákban, amit az állam, az egyház, és a középosztály anyagilag is dédelgetett, mert az érettségizett ifjú párbajképes lett és a hároméves katonai szolgálat helyett ő csak egy évig volt „önkéntes úr". Akadt középiskola, ahol a sportkör már a múlt század végén megalakult. A tanügyi hatóságok a sportköröket kezdetben tűrték, később kívánatosnak tartották, 1913-ban a miniszter a sportkörök megalakítását kötelezően elrendelte, hogy így a diáksportolók társadalmi sportegyesületekben való szereplését felszámolja. A háború kitörésekor 105 középiskolának már jóváhagyott alapszabálya volt, a többi anélkül működött [21], A világháború idején, elsősorban a testnevelő tanárok hiánya miatt az iskolai sportkörök működése szünetel. Néhány esztendős pangás után, ahol a diákok kezére kerül a sportkör, ott új életre kap a sportmunka. így a sportkör az önképzőkör mellett a középiskolások tanórán kívüli elfoglaltságának legjelentősebb szervezeti formája. Itt az ügyködést és a szereplési lehetőséget a diákság kedveli. A Bp. VIII. ker. főreál alapszabályát [22] a többi iskola mintának használja. A sportköri élet a demokrácia iskolája. Általában a fővárosban erősödik a sportirányzat. Idők jele: 1916-ban Kiss Géza, a londoni olimpia ünnepelt hőse, foglalkozik 100 diákúszóval [23]; 1918-ban már javaslat készül, hogy a főváros tanácsa a Millenáris-pályát bocsássa a diáksport rendelkezésére [24]. Az atlétika a Tanácsköztársaság idején a legnépszerűbb a diáksportkörökben. A nagyobb iskolák sportkörei házi atlétikai bajnokságot, 1919-ben a Bp. VIII., Barcsay utcai főgimnázium sportköre — az ISTE — országos diák atlétikai versenyt rendez. A társadalmi sportegyesületekben az atlétika nehezen ébred. „A háború ötödik esztendejében végre újra divatba jött az atlétika is." — állapítja meg Herendi Arthur, az akkori idők kiváló sportújságírója — „Mintha a földből nőttek volna ki, fiatal deli legények 54