Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

Az alábbiakban azt kívánjuk bemutatni, hogy a Tanácsköztársaság időszakában milyen lényeges kezdeményezés történt az iskolai testnevelés és sport, a testnevelőképzés, és a testneveléselmélet szocialista alapjainak kialakítására. Ezt azzal a szándékkal tesszük, hogy szocialista testkultúránk jelenéhez tartozó előzmények értékelése alapján megerősítsük azt a szemléletet, mely a továbbfejlődés tendenciáinak felismeréséhez, a tennivalók tartalmának és módszerének kialakításához, az ellentmondások feloldásához indítékot ad. Testnevelés 1914. augusztusában a nagyobb iskolaépületeket fellobogóztuk. Azokból laktanya — később kórház, a kisebbek közül többől kiegészítő parancsnokság, segédhivatal, raktár, liszthivatal stb. lett. A pedagógusok is kezdetben énekszóra — később szitkozódva — indultak a csatába. Meggyőződtek ők is, hogy igazságtalan háborúba kezdtünk: az ország népe feleslegesen pusztul, sok a halott, több a sebesült, az eltűnt, meg a rokkant. 1917-ben a középiskolai testnevelő tanárok 51%-a katona [4]. Az iparban és mezőgazdaságban dolgozó ifjúság az apa munkaerejét pótolta. E gyermekemberek között akadt, aki a család mindeneséből márólholnapra családfenntartó lett. A komolytalan diákok örültek: — Kitört a háború! Nem kezdődik meg a tanítás! — Később a tanulók rövidített tanórákon, kettős, hármas váltásban jártak a kijelölt iskolába és a szén-, az influenza-, meg a spanyolszünet tarkította a leszűkített oktatást — négy éven át. Amikor szünetelt a tanítás, a nagy diákok egy része a fővárosban egyetemi előadásokra járt, mások üzemben dolgoztak. A diákok a hadi érettségi utáni mámorból, a felszabadult segédek pedig az ünneplésből még ki sem józanodtak, máris bevonultak; akadt közöttük, aki hathetes kiképzés után került az arcvonalba. A világháború esztendeiben a testnevelési órák megtartásának ezeregy-féle akadálya volt. Ezért sok iskolában — főleg vidéken — a testnevelési órákat meg sem tartották, ami a háború természetes következményének számított. Az Országos Testnevelési Tanács (OTT) — 1913-tól a vallás- és közoktatásügyi miniszter véleményező testülete — a miniszterhez intézett egyik memorandumában panaszolja: ,,A testnevelési tanterv (ti. az 1905-ös) az elemi iskolák túlnyomó részében sehogy sincs végrehajtva és az ország mindkét nembeli ifjúságának milliói nőnek fel anélkül, hogy a testnevelés áldásaiban részesülnének" [5]. A világháború alatt a polgári és a középiskolákban is előfordul, hogy a fiúosztályok testnevelési óráin tanárnők oktatnak. Azokban a középiskolákban, ahol a testnevelési órát megtartják, ott az idősebb vagy nyugdíjas tanárok leginkább csak rendgyakorlatoztatják az osztályokat. Rendelet szabályozza, hogy az iskolák az elmaradt testnevelési órákat kirándulással pótolhatják [6], így a világháború esztendeiben az iskolai testnevelési óra országos viszonylatban végtelenül alacsony értékszintre zuhan. A tanárok azonban mégis egy tanévben kb. 4 millió érdem52