Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

sek maguk is elismerik anélkül, hogy ismerték volna a szombathelyi értekezleten elhangzott konkrétumokat. a) Hivatástudatuk Egykori hallgatóink — minden szakfelügyelői jelentés egyhangú megállapítása szerint — komoly hivatástudattal és ügyszeretettel végzik munkájukat. A nevelőtestületekbe rövid, idő alatt be tudnak illeszkedni. (Különösen azokról szólnak nagy elismeréssel, akikről utólag megállapítottuk, hogy főiskolai pályafutásuk alatt mozgalmi funkciót töltöttek be.) Csaknem mindenütt be is fogadták őket. Ebben a tekintetben kedvezőtlen jelenségeket, vagy elfogult helyi véleményeket alig jeleznek a felügyelők. Véleményük szerint a fiatal pedagógusok udvariasak, előzékenyek, szerények, a segítségért hálásak; „a tapasztaltabb kollégáik segítő tanácsait, sőt bíráló észrevételeit is szívesen fogadják", általában jó kartársaknak bizonyulnak. Kevés bennük viszont a kezdeményezés iránti hajlam, lendület. Megbízásra vagy felszólításra azonban részt vesznek bármilyen munkában és azt becsületesen el is végzik. Így pl. több jelentés is említi, hogy a szaktárgyi munkaközösségben jelentős munkát végeznek; szemléltető eszközök készítésére is vállalkoznak, bár ehhez rendszerint biztatást, segítséget várnak. Csaknem minden szakfelügyelői tájékoztatás kiemeli, hogy egykori hallgatóink emberi, nevelői magatartása ellen nem merülnek fel kifogások. Tudatosan törekszenek minden tekintetben jó példát mutatni tanítványaiknak. Sokan úttörő rajvezetők, s ebben a minőségükben is komoly hatást igyekeznek gyakorolni tanulóközösségükre. Jó néhány jelentés kiemeli azt a lelkes igyekezetet is, amellyel a társadalmi és politikai munkában, ünnepélyek szervezésében részt vesznek, így pl. azt a buzgalmat, mellyel előkészítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeket. Kezdeményezésük alapján nem egy helyről ajándékokat, albumokat küldtek a szovjet iskolásoknak. A szocialista szellemű nevelés szolgálatában készségesen illeszkednek bele az iskolákban kialakult követelményrendszerbe. Magukévá teszik a közösség által elfogadott alapelveket. De ha nem koronázza mindjárt siker fáradozásukat, hamar letörnek, elkedvetlenednek, s nem magukban, hanem a gyermekekben keresik a hibát. „Nincs bennük érdeklődés, fegyelmezetlenek" stb. —• mondják. A falu életébe való beilleszkedésük azonban már nem eléggé problémamentes: „Fiatal kollégáink — még ha falusi származásúak is — a főiskolai évek alatt eltávolodnak a falutól, annak mindennapi, élő problémáitól... Ez kezdetben rányomja bélyegét pedagógiai és társadalmi tevékenységükre: a problémákat nem érzik sajátjuknak is ..." (Hajdú-Bihar megye.) A szaktárgyi (szakmai) önképzés lehetőségeivel szívesen élnek, mert ennek a munkájuk szempontjából való közvetlen gyakorlati hasznát a legtöbbször azonnal lemérhetik. „A pedagógiai szakkönyvek és módszertani folyóiratok viszont nem nagyon érdeklik őket: egy részük egyáltalán nem is tud a létezésükről..." (Hajdú-Bihar megye). Heves megyéből azt jelzi a testnevelési szakfelügyelő, hogy a szakmai továbbképzésben a többség szívesen vesz részt, de olyanok is akadnak, akik túlzott önbizalmukkal még a tanácsokat sem veszik szívesen. b) A reformdokumentumok ismerete és felhasználása Az oktatási reformdokumentumok közül a tantervet általában kevéssé ismerik, az egyes osztályok tantervi anyagáról, tantervi utasításáról, követelményrendszeréről alig tájékozottak. Nem egy szakfelügyelő tesz arról említést, hogy az Utasítások helyett inkább a kézikönyveket használják, mert ennek jobban meglátják a közvetlen és konkrétebb gyakorlati hasznát. Ezeknek a beszerzését energikusan kérik, sőt maguknak is megvásárolják. Az általános iskolai Nevelési tervet általában csak hallomásból ismerik: „bevallásuk szerint a főiskolán csupán hallottak róla, de a gyakorló iskolában sem látták rendszeres felhasználását." A szakfelügyelet tájékoztatásaiból egyértelműen megállapítható viszont, hogy a hallgatók nagy része ismeri az oktatási reformtörvény alapvető irányelveit, tendenciáit; többségük elsősorban a reformtankönyvek és kézikönyvek alapján törekszik arra, hogy oktató munkájukban az élet, a gyakorlat, a termelés igényeire legyen 468