Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

váratlanul. A megyei tanügyigazgatástól és egyéb hivatalos szervektől kapott korábbi jelzések figyelmeztettek arra, hogy a képzés hatásfokának megjavítása érdekében az információk szélesebb körű megszervezésére van szükség. Az információszerzés első fázisát jelentette dr. Berencz Jánosnak, a neveléstudományi tanszék volt vezetőjének az a kezdeményezése, hogy a szaktanszékek bevonásával felmérő munkát végzett a hallgatóság körében. Ez a forma mint kiindulási alap, mint elsődleges tájékozódási lehetőség egyfelől hasznosnak, másfelől kevésnek bizonyult. Hasznosnak, amennyiben képet adott a hallgatóság felkészültségének szintjéről, de mégis kevésnek, mert csupán egy adott statikus állapotot tükrözött, s nem a képzés eredményességére utaló jelzéseket nyújtott. A felmérés értékelése alapján merült fel az a gondolat, hogy a több éve végzett hallgatókat kellene megkérdezni eredményeikről, problémáikról, s a képzés hatásfokát javító esetleges javaslataikról. Ennek érdekében dr. Somos Lajos tanszékvezető a főiskola igazgatóságának, valamint oktatási és nevelési bizottságának bevonásával Gyöngyösön szervezett 1967 májusában egy egész napos ún. öregdiák találkozót, amelyen a régebben végzett hallgatóinktól (akik között szép számmal voltak szakfelügyelők, igazgatók és művelődésügyi osztályvezetők is) igyekezett hasznosítható visszajelzéseket kapni az Egri Tanárképző Főiskolán végzett egykori hallgatók munkájára, annak eredményeire, fogyatékosságaira és kezdeti nehézségeire vonatkozóan. A Gyöngyösön szerzett tapasztalatök alapján 1967 novemberében — Szűcs László főiskolai igazgató kezdeményezésére — új alapokra helyeztük a munka eredményességének megvizsgálását: sokoldalú és széles körű adatgyűjtést szerveztünk. Ennek keretébein arra törekedtünk, hogy olyan (részben írásos) visszajelzéséket szerezzünk, amelyekből világosan kitűnik, milyen nehézségeik vannak a nálunk végzett fiatal pedagógusoknak, mi az erősségük, melyek a fogyatékosságaik. Amiből tehát meghatározhatjuk, mit tegyünk, hogy nehézségeiket a lehetőségek szerint már eleve, főiskolai tanulmányaik idején kiküszöböljük. Az említett tények alapján számunkra teljesen egyértelművé vált, hogy meg kell keresnünk azokat a módokat és eszközöket, amelyek a tanárképzés megjavítása érdekében a lehető legmegbízhatóbb információkat nyújtják. Mindenekelőtt arra kellett törekednünk, hogy olyan alapos, széles körű és megbízható visszajelzéseket szerezzünk, s olyan bázist teremtsünk, mely tényszerűen mutat a tanárképzésben fellelhető hiányokra, illetve azok megjavításának lehetséges módozataira. II. ADATGYŰJTÉSÜNK MÓDJA, JELLEGE Mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy az írásban megkérdezett tanügyigazgatási és felügyeleti szervek a valóságnak megfelelően, objektíven tájékoztassanak a kezdő pedagógusok felkészültségéről, hivatástudatáról, munkafegyelméről, de különösen kezdeti nehézségeiről. A másik törekvésünk az volt, hogy lehetőleg valamennyi érdekelt fe462