Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

hogy ez ideig — erre már utaltam — nem készült átfogó országos jellegű monográfia, másrészt igen kevés levéltári forrásanyag maradt fenn az ifjúsági mozgalom Heves megyei történetének 1944—1948-as szakaszából. így pl. hiányoznak a MADISZ egri és gyöngyösi szervezetei alakulásának és a megyei vezető szervek üléseinek jegyzőkönyvei. A fellelhető, viszonylag gazdag sajtóanyag, az összegyűjtött dokumentumok, visszaemlékezések, a felkutatott levéltári forrásokkal együtt mégis lehetővé tették, hogy tanulmányom elkészítésére vállalkozzam. Jelen írásomban csupán vázlatosan foglalkozom a demokratikus ifjúsági mozgalom kialakulásával, fejlődésével. Többre a dolgozat korlátozott terjedelme miatt, nem vállalkozhattam. Mindemellett a jelzett téma sokrétűsége és szépsége újabb vizsgálódást és további ismertetést kíván. * A Heves megyei demokratikus ifjúsági mozgalom felszabadulás utáni történetéTvizsgálva, figyelembe kell vennünk azokat a sajátos vonásokat, amelyek évtizedeken át uralkodtak a megyében, amelyeket a kialakuló új rend átkos örökségül kapott a fasiszta rendszertől. Ezek a felszabadulás tényével nem tűntek el, sőt több-kevesebb intenzitással még elég hosszú időn keresztül éreztették hatásukat. Figyelembe kell vennünk először is a megye gazdasági helyzetét. Heves megye még az agrár-ipari fejlettségű Magyarországon is a csaknem kizárólag agrár jellegű megyékhez tartozott. Mindössze néhány jelentősebb ipari üzeme volt (az egri Dohánygyár, a bélapátfalvai Cementgyár, az egercsehi bányaüzem, a hatvani, a selypi cukorgyárak, a recski ércbánya). Az itt dolgozó ipari proletariátus helyzetét a gyakori munkanélküliség, alacsony bérezési feltételek, rossz munkakörülmények és a társadalmi mellőzés jellemezte. Az átkos örökség még nyomasztóbban hatott a mezőgazdaságban, amelyre a nagybirtok uralma nyomta rá a bélyegét. A megye földterületének 27,4 százaléka az ezer holdon felüli birtokosok kezében volt. Csak az Egri Érsekség és Káptalan több mint százezer hold földdel rendelkezett. Ez a gazdasági helyzet jelentős mértékben meghatározta a megye társadalmi és politikai arculatát is. Az Egri Érsekség súlya ránehezedett a megyeszékhelyre, kisugárzása pedig érezhető volt az egész megyében. Különösen erős volt az egyház befolyása — Eger és környéke mellett — a megye északi részében. Itt csak néhány olyan község volt, ahol a lakosság egy része szemben állt az egyházzal, mint pl. Bekölce, Egerszalók, Egercsehi, Balaton — általában azok a községek, ahol a lakosság egy része ipari munkás volt. A Mátra hegyei közé bezárt falvak lakosságának többsége viszont szinte középkori állapotok között érte meg a felszabadulást. Hasznos, Mátraverebély, Szentkút még a felszabadulás után is búcsújáró helyek voltak, ahol ősi babonák kötötték gúzsba az embereket [5]. A katolikus papság az ellenforradalmi rendszer egyik fő támasza volt. A Tanácsköztársaság megdöntése után az egyház szentesítette a kialakuló ellenforradalmi rendszert és minden erővel igyekezett sárba tiporni a proletárdiktatúra emlékét. Ha tehát figyelembe vesszük az egyház nagy 36