Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

nem kérdőjel van, hanem pont. (A régies terme elbeszélő múlt igealak helyett az e mondatban megfelelőbb termett — Arany javítása.) Idézem a korcsmáros szavainak három sorát Arany János javításaival: El hát padomról, semmiháziak. Azt vélitek tán, a pénzt csak lopom, Vagy gyermekem s nőm koldusbotra termett. Szabó nem ért egyet azzal a változtatással, hogy Arany a koldulásra helyett ezt írta be: koldusbotra. Szabó József megjegyzése: ,,A koldusbot szociális állapot kifejezése, a koldulás pedig cselekmény, s itt erről van szó." Nincs igaza, mert nyelvünkben a koldusbot szó, ha ige kapcsolódik hozzá, avval együtt cselekvést is kifejezhet: koldusbotra juttat. Petőfi ige nélkül használta a koldusbot-ot 'nincstelenség' értelemben: „Vesd meg, kik egy jobb falatért Eladják magokat. »Koldusbot és függetlenség!« Ez légyen jelszavad" (Ha férfi vagy, légy férfi. . .). Nem helytelen Madách koldulásra terme(tt) kifejezése, de kétségtelen, hogy az Arany János-i, koldusbotra termett forma színesebb, népiesebb, és jobban beleillik a korcsmáros idézett mondatába. A magyar nyelv értelmező szótára is nyilvántartja a valamire terem valaki, valami nyelvi formát, s a terem igének ezt a használatát így értelmezi: 'egész lénye vagy lényege valamilyen feladatra, valamely tevékenységre, ill. valamely helyre rendel, valamire alkalmassá tesz valakit, valamit; valamire születik valaki, valami'. A szótár ilyen példákat idéz: Nem arra termett, hogy . . . Lóra termett ez a legény. [Tehát lóra, nem pedig lovaglásra! Mint ahogy Arany szerint jobb a koldusbotra termett a madáchi formánál: koldulásra termett.] Az Értelmező Szótár két irodalmi példát is idéz: A virgonc termet És friss elme benne vígaságra termett (Csokonai); Nem termett arra, hogy hatszáz holdas parkok útjait méregesse végip (Jókai.) 11. A tizenegyedik szín másik helye, melyről Szabó József vitázik, a 2914. sor. Madách itt azt írta: „A munkásoknak bérét kell lehúzni". Ennek a sornak is Arany János adta meg a végleges formáját: „A munka bérét kell csökkenteni." (A második gyáros mondja ezt, válaszul az első gyárosnak, aki így panaszkodott: ,,Hiába, a versenyt nem állhatom, Mindenki az olcsóbb után eseng, Árúm jóságát kell megvesztegetnem.") Szabó erről a sorról így vélekedik: „Madách szövege dinamikusabb, s jobban érzékelteti, hogy amiről itt szó van, az a munkások elevenjébe vág: lehúzás = munkásnyúzás." Első megjegyzésem az, hogy a bér lehúzását nem szabad összetéveszteni a bőr lehúzásával. Tiborc panasza jut eszünkbe: „ . . . Nyúzásra bőr kívántatik, holott Azt a merániak magok lehúzták Már csontjainkról" (Katona: Bánk bán; harmadik felvonás, harmadik jelenet). A magyar nyelv a lehúz igét nem használja 'kisebbít, csökkent' értelemben. Van ugyan nyelvünkben ennek a szónak ilyen jelentése: '(valakinek járó összegből, járandóságból) gyakran méltánytalanul, jogtalanul visszatart valamennyit; lefog, levon.' De néhány példából mindjárt kitűnik, hogy itt másról van szó, mint Madách mondatában. Az Értelmező Szótár a következő példákat idé265