Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

Igen, erősek közt a leghatalmasb, Ki ottan álltam az Ür trónja mellett, S legszebb dicséből osztályom kijárt. A javított sor szerintem szebb az eredetinél, mert kiküszöböli az erős szó ismétlését, és jobban megoszlanak benne a magas és a mély magánhangzók. Emellett jobb is, mert kifejezi, hogy Lucifernek nemcsak ereje van, hanem hatalma is. Az erő — bármilyen nagy is — hatalom nélkül nem jellemezhetné igazán Lucifert. Az erősek közt a legerősebb kifejezésnél sokkal találóbb, hogy Madách ezt mondatja vele saját magáról: erősek közt a leghatalmasb. 6. A 378. sor (harmadik szín) eredetijében ez áll: „De hogyha a' hálának pántja ..." (Megjegyzendő, hogy a pántja helyén eredetileg más szó volt: abból javította ezt Madách, keresve a megfelelő szót!) Arany áthúzta a pántja szóalakot, és beírta helyette: csatja. Ezt a javítást is kifogásolja Szabó József. Arany, amikor előzőleg részletes megjegyzéseket küldött Madáchnak a Tragédia első hét színéről, e sorról a következőt írta: „»De hogyha a hálának pántja« — csúnya ez a nem is tiszta magyar pánt.. . Kapcsa? csatja? örve? stb." (Arany János összes művei XIII, 286). Szabó most vitába száll Arannyal: „A »pánt«, még ha nem volna is magyar eredetű, szebb hangzású, mint a »csat«. Egyébként a »csat« sem magyar eredetű." Mit mond e kérdésről Bárczi Géza könyve, a Magyar szófejtő szótár? A pánt e szerint „a német band osztrák pant alakváltozatának átvétele". Nem csodálom, hogy Arany János — alig egy évtizeddel a magyar szabadságharc osztrák eltiprása után — e szó helyett jobbnak látna Madách remekművében egy magyarabb szót. Csat szavunk Bárczi szerint valamely török nyelvből ered, valószínűleg még a honfoglalás előtt vettük át; vagyis ezeréves vagy még régibb szava nyelvünknek. Űjabb vélemények szerint: „Török eredetű, az átvétel kora azonban bizonytalan" (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára). Arany tehát ezt a csat szót írta be a pánt helyett. Idézem a végleges szöveget (Ádám szavai ezek Luciferhez, midőn az elhagyott Istenről és saját emberi sorsáról elmélkedik): De hogyha a hálának csatja mind Le is hullt rólam, bár szabad levék Alkotni sorsom és újból lerontni, Tapogatózva a mit tervezék, — Ahhoz segélyed sem kellett talán, Megbírta volna azt saját erőm. S te nem mentél meg a súlyos bilincstől, Mellyel testem por földéhöz csatol. 2. ábra Arany János kézirata: megjegyzések Az ember tragédiája kéziratához. A hat lapból álló jegyzetek 1. lapja ez: megjegyzések az első színhez és a második szín elejéhez. Fent a 151. szám és lent a bélyegzőnyomat arra utal, hogy ezeket a jegyzeteket a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában hozzácsatolták a Tragédia 150 lap terjedelmű kéziratához (151— 156. lapszámmal). 260