Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

sára. Egyetemi hallgatóként késziti el első tanulmányát az íráshibák pszichológiai hátteréről és ugyanebből a témakörből írja a venia legendi elnyeréséért benyújtott disszertációját. Több tanulmányban visszatér e kutatási területre. Vizsgálat tárgyává teszi, hogy a helyesírási hibákat és elírásokat elkövető egyének hogyan vétenek az orosz helyesírási rendszer alapelvei (a fonetikai, a morfológiai, történeti és differenciáló) ellen. Hangsúlyozza, hogy a helytelen írásmód meghatározott pszichológiai törvényszerűségekre megy vissza. Tanulmányozása anyagot nyújthat a nyelvjárások vizsgálatához, elősegíti az írásos emlékek analóg jellemzésének megértését és segítséget nyújt az írástanításhoz. (O JA 148. 1.) Ezenkívül gazdag anyagot szolgáltat a beszédmechanizmus vizsgálatához. Az íráshibák jelentős analógiát mutatnak fel az „elszólásokkal". Ez annak következménye, hogy pszichológiai szempontból az írás folyamata hasonló a beszédéhez, hiszen funkciójuk is azonos: a pszichikai, szellemi tevékenység szolgálata. Kettőjük között a különbség az, hogy a hangoztatott beszédfolyamat elsődleges és a halló központtal van kapcsolatban, míg az írástevékenység másodlagos és az optikai központtal kapcsolatos. Mivel az írás egyrészt a gondolkodási és beszédfunkcióra megy vissza, másrészt kapcsolatban van a jobb kéz specifikus ideg- és izomtevékenységével, az elírások is két típusúak lehetnek: olyanok, amelyek az egyén beszédhangjainak sajátosságait tükrözik és olyanok, amelyek csupán grafikai jellegűek. 1. A fonetikai okokra visszamenő elírások azt mutatják, hogy az írás szoros kapcsolatban marad a kiejtés sajátosságaival. 2. Az írásmechanizmus elménkben ugyanazon alapon fejlődik ki, mint a hangoztatott nyelvi mechanizmusok. 3. Az „elszólások" és „elírások" között azonban van egy különbség is. amely abban jut kifejezésre, hogy a hangoztatott beszéd „mozgékonyabb", mint az írott. Ennek következtében egyes hibák inkább a beszédre, mások az írásra jellemzőek: pl. a hangok sorrendjének felcserélése, amely igen gyakori a beszélt nyelvben, igen ritka az írásban. Viszont a kihagyás és ismétlés inkább az írásra jellemző. Hangsúlyozza, hogy beszédés íráshibák különféleségük ellenére is „azonneműek", azaz a pszichikum egy és ugyanazon sajátosságai hozzák létre őket. Az akusztikai hibák szenzoros eredetűek. Jelentkezhetnek a hangtan, alaktan és a jelentéstan területén. Azonban a fonetikai, morfológiai és szemantikai tényezők együttes, egyidejű hatása teszi lehetővé létrejöttüket. Vizsgálatuk a beszéd appercipiálására vet fényt. A beszédhangok, bár felbonthatatlanoknak, tovább elemezhetetleneknek tűnnek, valójában bonyolult akusztikai természetűek: ez indokolja az akusztikai eredetű hibákat. Minden egyes kiejtett és hallott hang egyszerűbb hangképzetből áll, amelyek egy része az akusztikailag rokon hangok esetében közös. A hang érzékelésénél nem mindig az egész hangképzetet fogjuk fel, hanem csak egy részét, ha ez közös valamely más hangéval, megvan talaja az akusztikai hiba létrejöttének. A szavak felidézése révén keletkezett hibák elemzése arra a következtetésre vezet, hogy ez csak olyan szavak esetében fordulhat elő, ame245