Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

«1 nem maradó pszichológiai elveken vizsgálta a nyelvi jelenségeket. Meg­figyelései helyességét bizonyítja, hogy néhány évtized múlva Saussure is hasonló eredményekre jutott. Bogorodickij nem idealista pszichológiai ta­nításra építi fel rendszerét. Mindenütt következetesen hangsúlyozza a tu­dat anyagi valóságtól való meghatározottságát: részletesen vázolja azokat a fiziológiai folyamatokat, amelyek a pszichikum működésének az alapfel­tételei. E területen annyira materialista felfogás jellemzi, hogy a szófajok elméletével foglalkozó tanulmányában nemcsak a beszédfunkciók agj^i lokalizációját ismerteti meg, hanem megkísérli a szófajok agyi lokalizá­cióját is. Ez ugyan nem járt sikerrel, de arról tanúskodik, hogy szerzőnk a pszichikumot fiziológiai alapokra vezeti vissza. E tekintetben az egységes alap, amelyről Bogorodickij a nyelv és a pszichikum tevékenységét vizs­gálja, materialista. 2. Bár Bogorodickij figyelmét jelentős mértékben a nyelv pszicholó­giai vonatkozásai kötik le, ez nem jelenti, hogy a társadalmi mozzanatról elfelejtkezik. A nyelvi definíciójában hangsúlyozza annak szociális jelle­gét, és a nyelvi változások irányait vázolva, kiemeli a szociális ténvezőt (OK 107. 1.). 3. A pszichológiai vizsgálatok folyamata nem vezette Bogorodickijt a szemantikai oldal túlzott hangsúlyozásához, ami a formális sajátságok el­hanyagolását vonta volna maga után: ott, ahol erre szükség volt, hangsú­lyozta a formális sajátságok fontosságát. így a szófajok meghatározása kapcsán a következőket írja: .,, . . . a beszédrészek meghatározásánál nem korlátozhatjuk magunkat csak a szemasziológiai oldalra, szükséges rámu­tatnunk formális tulajdonságokra is." (O JA 295. 1.) 4.1. Bogorodickij hangsúlyozza, hogy a nyelvet két aspektusból lehet vizsgálni: a) mint közös jelenséget, amely egy egész nép, vagy annak egy dia­lektális csoportjának a sajátja (Lekcii, 187. 1.) b) ,,a beszélő személyek beszédtevékenységében megnyilvánuló indi­viduális jelenségek oldaláról." (187. 1.) E kettős aspektus létjogosultságát az indokolja, hogy a nyelv minden egyénnél valóban létezik. Az emberek közötti érintkezés és kölcsönös megértés következtében szociális jelleget nyer. Mivel egy halmaz elemeinek természete megvilágítja a halmaz ter­mészetét is, ugyanígy az individuális beszéd sajátosságai elősegítik a nyelvnek, mint társadalmi jelenségnek a megértését. Míg a nyelv vizsgá­latánál a norma, a szabály megállapítása elsőrendű feladat, addig az egyéni beszédnél a normától való eltérés. Azonban nemcsak tárgyában különbözik az egyéni beszéd vizsgálata a nyelvétől, hanem módszerében is. Itt ugyanis háttérbe szorul az össze­hasonlító történeti szempont, és a természettudományok módszerei szük­ségesek. (Lekcii, 188. 1.) A beszédtevékenységet valamilyen egész felbont­hatatlan egységnek érezzük. Azonban a nyelvi és gondolkodásbeli tevé­kenységnek ez az egységessége néha bizonyos okok miatt az egyes beszé­lőknél megbomlik és világossá válnak alkotó elemei. A beszédhalmaz e fel­bomlása akkor történik meg, amikor a normális egyensúlyból valami ki­16* 243

Next

/
Thumbnails
Contents