Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

2 ahol a -1" — jelentés s = a képzett hang o = hallott hang. A jelentést tehát képzett és hallott hangokhoz kapcsolódó asszociációk összessége fejezi ki. A hangsorok azonban a hasonlósági és érintkezési analógia alapján különböző részekre, morfémákra bomlanak: a vychozu szó kiejtésekor a fenti képlet így módosul: 7, I prefixum tő képző személyvégződés (osnova) A szó tehát egy materiális és formális elem összekapcsolódása révén jött létre. A hasonlóság mellett azonban a szó morfológiai alkotó elemei mellett különbségek is vannak, amelyek fonetikai eredetűek: 1. Egy és ugyanazon materiális jelentés mellett különbözik: 1. a szótő pl.: góda Gsg g«dá Npl. 2. a préfixum zádal zadaná 3. a szuffixum zvanár' pékár' 4. a végződés • rukám pálkam A morfémák fonetikai változatai ellentmondanak a hagyományos meghatározásoknak, amelyek szerint pl. „a tő a deklinációnál és konjugációnál megfigyelhető változatlan része a szónak." Ez a megállapítás csak a tő eredeti, alapvető hangváltozások előtti állapotára érvényes, és a napjainkban a helyesírásra támaszkodik. Valójában minden morfológiai elemnek lehetnek fonetikai úton létrejött variánsai. Az a tény, hogy a morfémáknak fonetikai variánsai vannak, nem zárja ki a megértést, ha „modelljük" mind a beszélő, mind a beszédtárs tudatában megvan. A megértést az teszi lehetővé, hogy a teljes hasonlóság, vagy azonosság asszociációja mellett szerepe van a részbeli hasonlóság, vagy eltérés asszociációjának. 236