Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

gyakoroltatási mód, hogy nyolcados, „alákoppintás"-ból 3-j-l, illetve 1+3 értékviszony képét nyújtjuk. (Megjegyzendő, hogy a 4-esnek eme felhasználása nem mindig lehet formálisan „egység"-jellegű. Az „egység" elnevezés zavaros a következőkben is: „A tanító — ha épen kedve tartja — megkérdezheti, hogy a pont az előtte álló hangjegyet hányadrészével nyújtja meg? Ez a pontos hangjegyek korábbi felfogásmodja. Egyébiránt a dolog lényege a könnyű és biztos felfogást illetőleg nem ezen fordul meg, hanem azon, hogy a pontos hangjegy annyi, mint ugyanazon ütenyben levő és ugyanazon hangmagasságot kifejező, három hangjegyegységnek összevonása, rövidebb alakban kifejezve." A Weber-féle rendszer az 5 vonalat fokozatosan építi. Magyar követői az 5 vonalas rendszert csak az V. osztályban építik ki, s Arezzói Guidótól ismert mutáció szerint járnak el. „A gyakorlatokat és dalokat eddig különböző magasságú dó-ból énekeltük. Ez által nemcsak a jelzett 6 hangot, hanem a körülmények szerint 8—10 hangot is volt módunk gyakorolni. Ugyanis, ha a korábbi dalok vagy gyakorlatok egyikét pl. c magasságban álló dó-ból kezdjük: a 6-dik hang „a" lesz. Ha a g-t tesszük dó-nak: a 6-dik hang a „g"-től fölfelé számított „e" lesz. A szokottabb, közönségesebb dalok hanganyaga tehát kellő előgyakorlásban részesült. Csak az anyag jelzésében megkívántató előismeret van még hátra. E czélt csak a teljes hangjegvvonalzat ismertetésével érhetjük el. Ennek szemléltetése végett a tanító c-t téve dó-nak, öt hangot énekeltet fölfelé s e hangokat a szokott mód szerént a táblára írja. Azután az elébbi öt hang közül az utolsó (g-t) téve dó-nak, ismét öt hangot úgy jegyezni le, hogy azonnal kitűnjék, miszerént e sor első hangja, magassága egyenlő az elébbinek ötödik hangjával?' És most a tanító a következő alakot rajzolja a táblára:" így áll össze a szoprán kulcsos c-dúr, felső ráadással, s ez egyben előrevisz a dó-áthelyezéshez. Már csak annyi van hátra, hogy a tanító közölje: „az egymásra következő, s egy bevégett egészet alkotó nyolcz hangot hanglépcsőnek hívják". A dúr hangsor begyakorlásának ötletes sokfélesége ma is figyelemre méltó és a többszólamú éneklés előkészítését adja. (L. 6. sz. ábra.) Térszemléletet ad a „félhang lépések" felismeréséhez közölt ábra, és ma is helytálló. (L. 7. sz. ábra.) Hanem a módosított (náluk ,esetleges") hangokra való utalás annál zavarosabb, erről előbb is szóltunk. Az 5. évben dó áthelyezések történnek, az „esetleges" hangok zsúfolódnak, a mai „szolfézs zsonglőr" számára is nehézséget jelentő gyakorlatocskákat közölnek a szerzők. A 6. évben torkollik relatív rendszerük az abszolútba, ugyanis ebben az évben ismerkednek meg a tanulók az abszolút hangnevekkel, majd pedig olyan feladatra vállalkozik ez a metódus, amelyet a mai 8 osztályos, jóval 157