Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

kel előénekelteti dó, ré stb. hangnevekkel s az 1-ső évesekkel utánaénekelteti." Ez az „eljárás" mai nyelven „hangjegy olvasás — hallás alapján"-nak nevezhető: fából vaskarika. Ez az, amely ellen minden képzett szakember tiltakozni kíván még akkor is, ha a maradiság, vagy a kényelemszeretet egy-egy vidéken életben tartja, dacára a tanterv ide vonatkozó kitételeinek. Ez az „eljárás" semmiképpen nem ad sem esztétikai, sem intellektuális élményt, mindazt mellőzi, amivel a gyermeket érdekeltté tudjuk tenni az új anyag elsajátításában, mindaz elmarad, ami a gyermek figyelmét leköti. Nyomasztó, fegyelmezésteli légkört teremt még akkor is, ha a közölt gyakorlatok ötletességéről tanúskodnak: ,,Az első hang és érzékelése" (1. 1. sz. ábra) „Az első két hang és érzékelése" (1. 2. sz. ábra) „Felütés" (1. 3. sz. ábra) És ez így halad a 6. hangig, a lá-ig. Mindig akkor kerül sor a további vonalakra, amikor az újabb szükségessé teszi. Az első évben „után éneklés" folyik, a másodikban már „a tanító" . . . „elő nem énekli . . .", hanem egyszerűen megnevezi és énekelteti az első és második hangot „fel és le". Ez így megy 8—10 alkalommal, egymásután. Ezután a hexachord köréből a megnevezett hangokat énekelteti a tanító, majd dallamot énekel lá-szótaggal és a gyerekek éneklik utána szolmizálva. Már az első évben elkezdődik a ritmikai zavarosság és a felütéses gyakorlatok erőltetésével. Erre kétféle magyarázat adódik. Sándor Domonkos társszerzőjével együtt kész sémaként kezelte a weberi dallamokat, magyar szöveget nyomorítottak a német nyelvhez, német népzenéhez hű énekekhez. Ám kénytelenek is voltak átvenni, hiszen az azóta feltárt magyar népi gyermekdalok híján valahonnan kellett „tandallamokat" keríteniök. A második évben nyugodtan keverik a 2-es ütemet a 4-essel. „. . . . a kettős ütenyűekhez elébb kettős, azután — úgy az év közepe — pedig 4-es ütenyezéssel, vagy az osztály egyik felével előbb 2-sel azután 4-sel és megfordítva." Ez bizony világosan a fő — és mellékhangsúly összekeverése! (Ide kívánkozik az a tréfás abszurdum, melyet Perényi László zenefőiskolai tanár mondott módszertanóráján: „A zene területén 2-szer 2 az nem 4, illetve 2szer kettős ütem sohasem lesz élő dallamban 4-es ütemű és fordítva, a négyes ütemű énekből soha sem alakíthatunk ki 2-szer kettes ütemű dallamot. Pedig de sok könyvben láttunk efféle visszaélést!) Még a második tanév tananyagában érdekes jelenség bukkan fel. „Mindennapi gyakorlatok: (1. 4. sz. ábra) „A tanító ezek éneklése után a dó-t még néhányszor ismételtetvén, megmondja az illető tanítványoknak, hogy azt a hangot jól tartsák emlékükben, maga pedig előénekli és utánaénekelteti a következő előgyakorlatokat:" (1. 5. sz. ábra) 153