Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

Földrajzi zónák és tájak minőségi átalakulása E magas szervezettségű egységek fejlődése is a lényeges földrajzi té- nyezők belső ellentmondása (kölcsönhatása) nyomán kialakuló minőségi állapotok egymásutánja. A ,,minőség" a működő tényezők teljes szintézise. Megváltozása a tájak és a zónák karakterében és belső lényegében egyaránt felismerhető. Minden földrajzi egység (táj, zóna) — nem kizárólag —, de többnyire önmagában hordja fejlődésének tényezőit. Mivel ezek sajátosak, a fejlődés iránya a különböző tájaknál más, végül is minőségi különbségekhez vezet. Fejlődésük, minőségi átalakulásuk alapja lehet azonos erőhatások (tényezők) tartós működése (például a nyugat-magyarországi kavicstakaró feldarabolása folyóvölgyekkel). Oka lehet a földrajzi tényezők összetételének a megváltozása. Ha csak egyetlen alkotó elem (tényező) kiesik a táj, a zóna komplexumából (csökken a tájtényezők száma), ha csak egy tényező szerepe erősödik vagy gyengül, az illető terület egész jellegében megváltozik. A tundra földrajzi képét alapvetően a meleg hiánya, a fagyott talaj, a levegő magas páratartalma és a terület jellegzetes növényzete határozza meg. A sivatagot a víz hiánya, a hőmérséklet nagymértékű ingása, a gyér növényzet vagy a teljes kopárság jellemzi. De csak egy fontos tényezőnek kell megváltoznia, megszűnnie, egy másik új tényezőnek megjelennie, hogy más legyen a terület talaja, növényzete és vízháztartása, más legyen a további fejlődése, végeredményben más legyen a táj egész karaktere. Milyen tényezők és hogyan csoportosulnak egy területen, ez fontos minőségi meghatározó. A helyi csoportosulás megváltozása pedig, minőségileg átalakító folyamat. Különben ez a kulcsa a földrajzi környezet mesterséges átalakításának is. Tanulmányoznunk kell a földrajzi környezet belső összetételét, a tájalkotó tényezők szerepét és belső összefüggését. Meg kell határoznunk azt a tényezőt, amelynek bevitelével (például öntözővíz), vagy kizárásával (például a talajerózió megszüntetése) a tényezők helyi csoportosulását kedvezően átalakíthatjuk, és ezzel a táj önfejlődésének olyan irányt szabhatunk, amely a társadalom részére előnyös. összegezés 1. A földrajzi szférában a minőségi változások valóságosak. 2. Minőségi változások a földrajzi környezetben az anyagtömegeken és az energiákon egyaránt végbemennek (olyan értelemben is, hogy az energia az anyag tulajdonsága). 3. Ebből következik, hogy az anyagtömegek minőségi változása (a földfelszín formakincsének átalakulása) energiához, az energiák minőségi átalakulása pedig anyaghoz kötött (a víz- és légtömegek helyzeti energiája ugyanezen anyagokban váltódik át mozgási-mechanikai energiává). 4. A földrajzi szférában lefolyó minőségi változások alapja az anyagtömegek és az energiák mennyiségi változása. A minőségi átcsapás lehet hirtelen, vagy viszonylagosan gyors. 5. A minőségi változás is fejlődés. Belső rugója — azonkívül, hogy mennyiségi változáson alapszik —, a jelenségekben levő belső ellentmondás. 141