Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

rüli sok vita. A jelenségeket gyakran csak a csillagászati problémák, elméleti geofizikai vizsgálatok, a magmatikus és radioaktív folyamatokkal is kapcsolódó hegységképződés, a geotektonika és a talajtan, valamint a hidrológia összefüggő kérdéseinek a szintézisével lehet megközelíteni. A sokirányú szemlélet vezeti el K. K. Markov [5] geomorfológiáját bizonyos törvényszerűségekhez, nevezetesen hogy a felszínformák, amelyek a litoszféra, a hidroszféra és az atmoszféra határzónájában alakulnak ki, a bennük és a rajtuk működő bonyolult kölcsönhatások nyomán jöttek létre és fejlődnek tovább. A felszínalakító tényezők, a víz, a jég, a tenger, a szél stb. más természetűek, jelenlétük és erejük a tengerszint feletti magassággal is változik, ezért a Föld felszínén magassági morfológiai szintek különülnek el. A Markov-féle geomorfológiai szintek (abráziós-akkumulatív fczint, eróziós-tektonikai szint, a hóhatár szintje és a denudáció felső határának szintje) olyan magassági zónák, ahol más és más az uralkodó exogén erők milyensége és intenzitása. A magassági zónákban az exogén erők, valamint a geológiai szerkezet és tektonikai mozgások viszonya (kölcsönhatása) is másképp alakul. c) A földfelszín fejlődésének fontos tényezője az időtartam. Az anyag mozgása időben zajlik le. Vannak tényezők, amelyeknek a hatása alig észrevehető. De ismeretes a mondás: ,,egyszerű erők — nagy idők!" (Lyell). Hosszú idő alatt a vízcsepp is kivési a követ, százezer év alatt az egyszerű patak hegyvonulatokat képes átfűrészelni (regressziós, antecedens völgyek). A néhány száz méter vastag kínai lösztáblák tetején lerakódó porréteg éveken át is csak milliméterekkel mérhető. d) Változik idővel a felszínalakító hatások ereje és összetétele (helyi csoportosulása). A Föld felszínét időnként előretörő, máskor elhaló, erősödő vagy gyengülő hatások érik. Bizonyos tényezők meg is szűnnek, helyettük új hatások lépnek fel. Az ilyen változások lefolyása igen sok esetben ritmikus. Néha rövid periódusú (besugárzás, szél- és vízjárás napi, évi változása), máskor földtörténeti időkre kiterjedő (orogenetikus fázisok, éghajlatváltozások). A felszínfejlődés gyökeres irányváltozását okozta például a tenger előnyomulása és visszahúzódása, vagy a jégtakaró megjelenése alacsonyabb földrajzi szélességeken. Az előnyomuló tenger üledékes rétegeket hagyott hátra. Elvonulása után — ha egy másik fejlődésszakaszban az üledékes tömegek kiemelkednek —, a fejlődés más irányba fordul: a7 addigi felhalmozás helyett az exogén erők pusztító hatása, az anyagok elszállítása, a terület eróziós feldarabolása lép előtérbe. (Bükk-hegység, Dunántúli-középhegység.) És megfordítva, ha hegységtömegek lepusztulEltérő geológiai szerkezet és kőzetminöség esetén az exogén erők (kölcsönhatásosan) különleges felszínformákat hoznak létre. (A Balaton környéki bazalttakarós tanúhegyek típusa) 130