Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

A FARADAY-EFFEKTUS DEMONSTRÁLÁSA PATKÓ GYÖRGY Ebben a dolgozatban a Faraday-effektussal kapcsolatos alapösszefüggéseket gyűjtöttük össze, valamint egy demonstrációs és egy gyakorlati mérésre alkalmas összeállítást ismertetünk. A T elektromágnes menetei közé helyezett mágneses térben optikailag aktívvá váló anyagon monochromatikus, lineárisan poláros fénynyalábot bocsátunk át (1. ábra). Ha a T elektromágnest nem gerjesztjük, s a fény polarizációs síkjára merőlegesen A analizátort helyezünk el, az F fényforrás fénye nem jut el az E szemlélő szemébe, a látófelület sötét lesz. Ha az elektromágnest gerjesztjük, a látófelület kivilágosodik, vagyis a mágneses térrel párhuzamos terjedési irányú polározott fény rezgési síkja a mágneses tér hatására a szöggel elfordul. Az A analizátor elforgatásával fokozatosan újra sötét látófelületet nyerünk. Ebből kiindulva ismert mérhető adatok segítségével meghatározhatjuk a polározott fény síkjának elfordulási szögét a H mágneses 'tér intenzitása függvényében. Az elfordulási szög függ az ún. V Verdet-féle állandótól, s arányos a H mágneses térerősség nagyságával és a fénynek az anyagban megtett l úthosszával. 91-