Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

KÉT ÉVTIZED SZŰCS LÁSZLÓ főiskolai igazgató 1. Aki a magyar nevelésügy demokratikus fejlődését, valamint a jelszabadulás óta eltelt két évtized fontos kultúrtörténeti eseményeit áttekinti, az előtt teljesen világossá válik az a tény, hogy a magyar népi demokrácia legfontosabb és legalapvetőbb vívmánya a nevelésügy területén az általános iskola megteremtése volt. Nem lehet vitás, hogy az általános iskolával indultunk meg a művelődési és szellemi osztálynélküliség felé. Ez szüntette meg a művelődés monopol jellegét és biztosítja az egyenlő lehetőségeket ezen a téren is a dolgozó nép minden egyes tagjának. Az általános iskola új követelményei magukkal hozták azt is, hogy nevelőképzésünket is újra. át kellett gondolnunk és új alapokra kellett helyeznünk. így született meg 1947 táján a pedagógiai főiskolák létrehozásának gondolata. Ez az „újszülött" akkor látott napvilágot, amikor a magyar felsőoktatásban még nem volt kellő demokratikus átalakulás. Köztudott dolog, hogy az egyetemek reformjára csak 1949-ben került sor. így a pedagógiai főiskolák, a régi felsőoktatási intézményeket megelőzve már megalakulásuk percében a leghaladóbb világnézetnek, a marxizm,us— leninizmusnak tudományos alapjára helyezkedtek. Ugyanis a legelső felsőoktatási intézmények voltak, melyeket pártunk kultúrpolitikája hívott életre. Kevéssel az általános iskolai törvény megalkotása után elsőnek 1947-ben Budapesten és Szegeden, majd 1948-ban Debrecenben és Pécsett kezdAk el működésüket népi demokráciánk ezen új típusú tanárképző intézményei. így tehát 1948 őszén — ezelőtt két évtizeddel — az ország új négy tanárképző intézménye elindult az általános iskolai tanárképzés magasztos, de töretlen és nehéz útján. A pedagógiai főiskolák létrejöttében a szovjet tapasztalatok és az általános iskola gyorsan kikristályosodó érdekei játszottak döntő szerepet. A kialakuló új rend alkotásai voltak. Nem kötötte őket a terhes múlt. Már az egyetemi reform előtt bevezették a marxizmus—leninizmus oktatását. Szervezeti felépítésükben és munkájukban kezdettől fogva az egyszemélyes felelős vezetés elve érvényesült. Nevükben viselték a pedagógiai jelzőt és ennek a megindulás percétől számos hasznos konzekven5