Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

lóbb professzor, illetve demonstrátor tömeget oktathat egyszerre, a képernyők segítségével minden orvostanhallgató egyformán jól láthatja a demonstrációt, amire közvetlen bemutatás esetén nem volna lehetőség. A televízióban mód nyílik arra, hogy a parányi tárgyakat felnagyítva tudjuk közvetíteni, illetve százak vagy ezrek számára teszi lehetővé egyegy olyan jelenség megfigyelését, melyet legfeljebb egy ember, pl. a műtőorvos . . . láthatna. A televízió segítségével pl. jól láthatóan lehet bemutatni a paciens fogában levő parányi lyukat, vagy a testüreg-vizsgáló berendezések alkalmazását is. Amíg a múltban néhány ,,mester" az általa kiválasztott tanítványoknak adta át tudását, ma a televízió segítségével a szaktudomány legkiválóbbjai akár milliókkal közölhetik ismereteiket. A Pennsylvániai Állami Egyetem 1954-től 1958-ig tanulmányozta a televízió hatékonyságát. Az egyetem épületében zárt áramkörű televíziós szolgálatot létesítettek. 1958 tavaszára a 14 ezer hallgató közül 3700 részesült a 13 televízión közvetített tanfolyam valamelyikén rendszeres oktatásban. Először egyszerűen hátulról fényképezték az előadást a hagyományos előadóteremben és közvetítették azt más termekbe. Később a kamerákat közvetlenül az előadó előtt helyezték el. A tradicionális oktatás hívei azt kifogásolták, hogy mivel a hallgatók nincsenek közvetlen kapcsolatban a professzorral, nem tudnak hozzá kérdéseket feltenni. A kritikát követően a televíziós módszert hagyományossal kombinálták, egészítették ki. Azokban a termekben, melyekben a készülékeket felállították, egy-egy tanársegéd is helyet foglalt, aki válaszolni tudott a hallgatók által feltett kérdésekre. Egyes kísérletet szeminarizálással, laboratóriumi módszerrel kapcsolták össze a televíziós oktatást. Mások, pl. a neveléslélektant úgy oktatták, hogy a 60 perces előadást 30 perces vita követte, melyeket csoportonként IV. éves lélektanszakos hallgatók irányítottak. A kísérletek során olyan tapasztalatok születtek, hogy a televíziós módszer főleg ott előnyös, ahol előbb nagy létszámú hallgatóság előtt kellett előadásokat tartani. Az új módszerrel mintegy háromszor annyi tananyagot lehetett elvégezni, mint a hagyományos oktatással. Ez utóbbi tény azzal magyarázható, hogy az előadók jobban felkészültek, sűrítették az anyagot, nem zavarták őket a hallgatók kérdései. Az is megállapítást nyert, hogy a televíziós módszerrel a tanulók hasonló eredménnyel vizsgáztak, mint hagyományos módszert követő kollégáik. Annak ellenére, hogy a professzor és a hallgató között nincs közvetlen kapcsolat az előadás alatt, az oktatás hatékonysága elvitathatatlan. Az új módszerek eredményességét jelzi az a tény is, hogy egyre több felsőoktatási intézményt szerelnek fel zárt láncú televíziós berendezéssel — Angliában pl. 32 egyetemi intézet rendelkezik már ilyen berendezéssel [34]. Az utóbbi években egyre több országban alkalmazzák a pedagógusképző intézetek a zárt láncú televíziót a hospitálás megkönnyítésére, illetve a gyakorló tanítás megfigyelésére. Az egyik angol kísérlet a tanítóképző intézetekbe közvetítette ipari televízió segítségével az elemi iskolák egy-egy óráját [35]. Bonnban 1963 novemberétől a gyakorló iskolák bármely osztályából lehet közvetíteni tanítási órát a pedagógiai főiskolára, 52