Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

az egri Klein-családdal, hogy fia számára megkérje Regina kezét. A lány azonban akkor mindössze 17 éves volt, a szülők túl korainak tartják, hogy a leány sorsáról döntsenek, s egyelőre elutasító a válasz. Zalkának elhatározott szándéka volt, hogy a frontról visszatérve feleségül veszi Rellát. De addig is legalább gondolatban igyekszik mindig vele lenni. Már 1916. febr. 14-én így ír a karjai Zagorje-ből: Messze, messze idegenben Sír utánad, sír egy lélek , , ,, Messze megy, ki úgy szeretett, Kiben álmodat meglelted [4]. Zalka már ez év júniusában sebesülten orosz fogságba kerül. A nyizsnyij-novgorodi kórházban kezdi, talán először, latolgatni a társadalmi igazságtalanságokat, s legalább versben megformálni mondanivalóját: A háború: Akik csinálják, csak távolról nézik. Akikért folyik — dicső nagyok. Akikkel csinálják, ronda söpredék — Ó, de most dicsők a rongyosok! [5] A fogolytáborral útnak indítják Szibéria felé. Alig rakják ki a foglyokat Habarovszkban, Zalka gondolatai máris Eger felé, szerelméhez repülnek: Eljöttem onnan, hol minden álmom, vágyam lakott, Hol szívek szerettek... és az ő ajka csókot adott. Azt mondják, az este reggellé válik És eljön a nap A hajnali álom tovaszáll, a fény új örömet ad. Vajon mikor lesz új ragyogó sugár a fejünk felett, Mikor csókban adod nekem szerelmedet [6]. Habarovszk után Krasznaja Rjecska következik, s 1916 nov. 25-én így ad számot epekedéséről: Űjra másutt! Űjra másutt színtelen szürke napok Bolyongunk fáradt tört világok. Téged körülvesz csendes, puha szobátok . . . Tenálad járok ... [7] Elszakadásuk után alig egy évvel így ír: „Ma egy éve! Istenem, milyen nagy idő. Ma egy éve váltunk el; oly könnyfacsaró visszaemlékezést fakaszthat egy ilyen mondat. De mi nem váltunk el. Én ott vagyok nálad, te itt vagy nálam mindig, szüntelenül, néha kínzóan, néha vigasztalóan ..." 487