Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

ban akik pl. úgy vélekednek, hogy akár egy utazás leírása is mélyebb benyomást kelthet adott körülmények között, mint az erről a témáról készült legtökéletesebb film. Más vélemények szerint viszont a televízióban sugárzott előadás, pl. az utazók személyes megjelenése a képernyőn, illetve filmbevágásokkal, tárgyakkal stb. demonstrált előadása hatásosabb a filmnél. Természetes, hogy az igazi kirándulást a televíziós utazással, a közvetlen tapasztalást a közvetettel mindig is előnyben kell részesíteni. Hogyha azonban erre nincs lehetőség, a közvetett élmény is eredményesen használható fel a pedagógiai munkában, hiszen a televízió megjelenítő ereje igen közel áll a közvetlen tapasztaláshoz! A földrajz pl. valóságjelleget kap azon keresztül, hogy a tanuló maga előtt látja a távoli tájakat, embereket. Mozgásban, életszerűen tud ábrázolni. Az irodalom is élővé válik a művek művészi tolmácsolásában, dramatikus megjelenítésében, a fizika és egyáltalán a természettudományos tárgyak a rendkívül hatásos szemléltetés következtében . . . Számos tanulmány tárgyalja az iskolatelevízió gyermekközösségre gyakorolt hatását [23]. Az egyik vélemény főleg amiatt marasztalja el az iskolatelevíziót, mert az nem képes a tanulók műveltségi és neveltségi szintjéhez — méginkább egy-egy tanulóhoz — alkalmazkodni, mivel az iskolatelevízió azonos programot jelent meghatározott időkben minden gyermek számára. Megvonja a tanártól a kiválasztás lehetőségét. Nem enged teret a gyerekek különböző felfogóképessége érvényesítésének, azonos „kosztot" jelent mindenkinek az „emésztőképességre" való tekintet nélkül [24]. Amerikában mintegy 400 kísérletsorozaton vizsgálták 5 éven át (1958—1963) az iskolatelevízió hatékonyságát, úgy, hogy összevetették azt az osztályban folyó (hagyományos) oktatással. Az eredmény figyelemre méltó volt. A televíziós oktatás bizonyult hatékonyabbnak a vizsgált esetek 21 százalékában (!), a hagyományos oktatás voltát 14 százalék jelzi, míg az esetek 65 százalékában nem tapasztaltak jelentősebb eltérést. A kísérletek azt igazolták, hogy a tanulók számára előnyösebb a televízió használata a hangosfilmnél is, bizonyos meghatározott esetekben. Főleg a természettudományos tárgyak oktatásában volt kimutatható a televízió előnye. Az irodalomnál, történelemnél és filozófiánál inkább az élő szón, illetve a szóbeli kifejezésen van a nagyobb hangsúly, így televízió segítségnyújtása kisebb lehetőségeket jelent. Az élő nyelvek televíziós oktatását vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy valamivel jobb azok hatékonysága a televízióban, mint az irodalom stb. tv-s oktatása, de gyengébb a természettudományosnál. Hatékonyság tekintetében a kettő között foglal helyet. D. I. Poltorak: „Az iskolai televíziós történelmi adások tanulságai" c. tanulmányában arról számol be [25], hogy olyan két csoporttal íratva dolgozatot egy témáról, melyek közül az egyik látta a témához kapcsolódó televíziós műsort, a másik nem, az a tapasztalata, hogy sokkal jobban sikerült azoknak a tanulóknak a dolgozata, akik látták a televíziós műsort. Ez esetben viszont a televízió a hagyományos oktatás kiegészítőjeként szerepelt. Ez igazolja azt a feltevést, hogy az iskolatelevízió nem 42