Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Miklós a szintén észak-zalai Kehida környékéről közölt adatokat (1947) réttanulmányai során. Kovács Margit a terület láprétjeit kutatta, és ennek során bukkant érdekes növénylelőhelyekre (1957). Jeanplong József a Rába ártéri rétjeit tanulmányozva, a terület északi széléről közöl adatokat (1958, 1959, 1960). Csurgó környékének alapos flórakutatóija volt Héj j as Imre. Adatai elszórva jelentek meg, míg végül egész herbáriumát Borhidi Attila dolgozta fel (1960). Adatai megoszlanak a növényföldrajzi értelemben vett Dél-Zala és BelsőSornogy között. Fenti összefoglalást áttekintve láthatjuk, hogy bár a terület kutatása nagy múltra tekint vissza, meglehetősen rendszertelen volt — talán csak J á v o r ka és Zólyomi munkásságától eltekintve — és egyes területek kimaradtak, máshonnan csak szórványos ismereteink voltak. Ilyen adottságok mellett indította meg kutatásait Károlyi Árpád 1943-ban, amihez az indítékot tulajdonképpen az Erythronium dens-canis lispeszentadorjáni lelőhelyének felfedezése adta. A munkába Pócs Tamás 1949ben kapcsolódott be az Őrség területén végzett florisztikai és cönológiai vizsgálataival. Munkájukat koordinálva célul tűzték ki Délnyugat-Dunántúl területének rendkívül alapos átkutatását florisztikai és cönológiai szempontból egyaránt. Károlyi Árpád, mivel olajkutatással járó munkája ide kötötte, elsősorban Dél-Zalában és Göcsejben tevékenykedett. Időközben elvégezte, Soó Rezső akadémikus, egyetemi tanár buzdítására és az általa rendelkezésre bocsátott szakirodalom segítségével az eddig publikált irodalmi adatok nagy részének katalogizálását. Pócs Tamás a Nemzeti Múzeum Növénytárának anyagi és erkölcsi támogatásával főleg Észak-Zala, az Őrség és Hegyhát területén kutatott. Az Őrség növényföldrajzi térképezése során munkatársaival (D. Nagy Éva, P. Gelencsér Ilona, Vi da Gábor) felfedezi és részletesen feltárja Sző^e glaciális reliktumokban gazdag láp- és erdeifenyves területét. Majd S z o dfridt István, Tallós Pál és Vida Gá bor közreműködésével a Vendvidéken, Szakonyf alu környékén végzett vegetációtérképezést és flórakutatást (1955—1962). Ezenkívül a két szerző számos közös kutatóúton rendszeresen és tervszerűen bejárta egész Délnyugat-Dunántúlt. Cikkek sorozatában számoltak be új adataikról (Károlyi 1949, Károlyi — Pócs 1954, 1957, 1964, Pócs 1958). Ennek kapcsán a területre nézve új növény előfordulások tömege mellett közlik a Magyarország flórájára nézve is új, illetve kipusztultnak tekintett Lamium orvala, Polygala nicaeensis, Rhynchospcra alba, Alchemilla xanthochlora, Carex canescens, Teesdalia nudicaulis és Sagina sabuletorum stb. előfordulását. Az intenzív florisztikai kutatás eredményeképp a terület ismert edény es növényfajainak száma több mint 1530, vagyis az alacsony dombvidékről sikerült kimutatni a magyar flóra fajainak több mint 2/3-ad részét. Mivel a kutatás lényegében befejeződött, kívánatos, hogy a rengeteg adat megfelelő formában publikálásra kerüljön, a magyar botanikus társadalom közkincsévé legyen. Szerzők a Magyar Flóraművek sorozat nagyszerű hagyományainak szellemében kívánják adatanyagukat kritikai flóramű formájában közzétenni. Ennek érdekében a Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Múzeuma Növénytárában őrzött herbáriumaik anyagát szerzők a rendelkezésre álló modern rendszertani irodalom (elsősorban So ó és munkatársainak munkái, valamint Kár330-