Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

A tanszék jelentősége ezeknek megfelelően évről évre csökkent, 1837től kezdve más szempontból is másodrangúvá vált. Amikor ugyanis az akadémia orvosi karát orvos-sebészi tanintézetté szervezték át, a képzés megerősítése érdekében az orvosi kémia és botanika oktatását is bevezették, az előadások megtartásával nem Bergait bízták meg, hanem új professzort neveztek ki, akinek egyik legelső feladata külön orvosi-kémiai laboratórium berendezése volt [119]. így egyszerre két kémiaprofesszora is volt a kis kolozsvári akadémiának. Hivatalosan azonban ekkor még nem szűnt meg

1 a 40 évvel azelőtt megalakult „kémiai-kohászati iskola", de a Lyceum többszöri átszervezésével már a név is elveszett. Megmaradt azonban a „kémiai-kohászati alapítvány" pontos évi elszámolásokkal, azonban az alapításkor lefektetett elveket már nem tartották be. Már akkor, amikor Etienne egykori munkakörét megosztották, az élettan és kórtan új professzora, Intze Mihály is ennek az alapnak terhére kapta a fizetését, később pedig Moger professzor özvegyének nyugdíja is ezt az alapot terhelte [120], Több ízben fizettek ki ebből az alapból más célú bevásárlásokat, pl. 1827-ben sebészeti eszközöket vettek ebből, igaz, azzal a megkötéssel, hogy később az összeget egy más alapból vissza kell téríteni [121]. Akkor pedig, amikor az orvoskémiai tanszéket felállították, az orvosi-sebészeti intézet dolgozói fizetésük egy részét kivétel nélkül ennek az alapnak terhére kapták. Az új kémiai professzor is ugyanannyit, 56 Ft 48/169 kr-t kapott, mint a többi professzor. Az adjunktusok 23 Ft 20/169 kr-t, a szolga (servitor) pedig 50 Ft 10/169 kr-t kapott innen [122]. Ezeknek a tényezőknek együttes hatása az egykori szép kezdeményezés teljes ellaposodását vonta magával, felesleges is tovább követnünk a tanszék és az .alap későbbi történetét. Maizner János is említi azt az adatot, hogy a két kémiai tanszék még akkor sem olvadt teljesen össze, amikor Bergait nyugdíjba küldték, mert kötelezték ugyan 1850 végén, hogy adja át a kémiai laboratóriumot minden felszerelésével együtt Joó professzornak, de utóbb arra is intézkedtek, hogy a Bergai-féle tanszék felszerelését külön helyiségben őrizzék, „hogy azok lehető újólagos használat esetén jó karban legyenek" [123], A tanszéket azonban nem töltötték be, sőt amikor Joó István betegsége miatt 1869-ben nyugdíjba kényszerült, azt is csak helyettessel látták el. Amikor ezután 1872-ben Kolozsváron végre teljes jogú egyetem létesült, nem támaszkodhatott az akkor már csaknem 80 éves kémiai felsőfokú oktatás hagyományaira. Az olyan szépen indult egykori kémiai-kohászati iskola múltja is mindeddig teljesen ismeretlen volt, a tudománytörténet mulasztását ez a tanulmány is csak részben pótolhatja. Ügy kell a jövőben a kolozsvári kezdeményezést számon tartanunk, mint a Kárpát-medence kémiai múltjának egyik igen érdekes és értékes mozzanatát. 322-