Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Legelőször, már 1792-ben Gyarmathi Sámuel orvosdoktor jelentkezett a „Hazánkfiait a Bányászati foglalatosságokban elő segíttő Tudományok ithoni, lehető előmeteles taníttatások végett fel állítandó Chemiai és Metallurgiai" professzorságra. Elmondta, hogy a „kérdésben forgó Chemiai Tudományokhoz vonzó gyönyörűsége" az állásra alkalmassá tenné, annál is inkább, mert szerinte „a Phylosophianak más nevezetes részeit is, de kiváltképpen a Physikat, Mathesist, s Mechanikát olj magamat gyönyörködtető Tudományok gyanánt tanultam, hogy mielőtt a Chemiában fogtam volna, az ezeknek jól meg vetett fundamentomára igen könnyen és előmenetel esen építettem, úgy hogy azt közönséges heljt előmenetel esen taníthatom". Alkalmasságát nyelvtudásával is alátámasztotta, magyarul, latinul, németül egyaránt tudott („ezek küzül akármelyiken gondolatomat meg foghatólag ki magyarázni kész vagyok, tehát minden a' ki előtt a köz tanításra vett nyelven elő adandó dolgok némelykor valami homáljban maradnának, általa meg kérdeztetvén, a' maga legesméretesebb nyelvben tőllem világos magyarázatot nyerhetne" [24].) Érdemes itt megjegyezni, hogy Gyarmathit a tudománytörténet elsősorban nyelvészként tartja számon. Az „Affinitás" című munkája a finn-ugor nyelvelmélet első, érett írása. Másodiknak Nyulas Ferenc, Doboka megye akkor nemrég kinevezett főorvosa nyújtotta be kérését. Kérése szövegéből kitetszik, hogy az új tanszék tárgykörét másképpen értelmezte, mint a hivatalos elgondolás („a' Medicina Facultasban egy olyan Professor fog fel állítatni, ki publice tanítsa a Naturalis Históriát, és Chimeát" [25]. Különösen sokat önmaga támogatására a később a kémia területén oly annyira nevessé vált Nyulas akkor még nem hozhatott fel, ismert nevet még nem szerezhetett („énnekem magamot a Felséges Kormánvzó Tanáts előtt ezen Kegyelemnek meg nyerésére megesmértetni szerentsém nem volt"), szeretett volna azonban volt iskolájában professzor lenni („hadd légyen énnekem ezen Lyceumban alkalmataságom tsekély tudományomal édes Hazámnak szolgálni, melyben annak fundamentumát vettem"). A tanszékre azonban egyik jelentkezőt sem nevezték ki, hanem Etienne András lett az első professzor [26], aki — mint láttuk — a kémiai-metallurgiai iskola tervező munkájában is részt vett. Etienne személye az erdélyi orvostörténészek működése folytán meglehetősen ismert [27—29]. Nevével először az 1791-es erdélyi országgyűlés jegyzőkönyvében találkozunk, amely megadta számára az „idigenatust" (állampolgárságot), mert a főrendeket is, meg a szegényeket is — „kiktől jutalmat nem várhatott terhes nyavaly áj okban való meg-gyógyításokban" — egyaránt gondosan gyógyította [30]. A továbbiakban a luxemburgi származású orvos életének és működésének csak azokra a mozzanataira kívánok kitérni, amelyek nem ismeretesek, s amelyek a tanszék működésével különös kapcsolatban vannak. Etienne kinevezésével megindult a kémiai-metallurgiai intézet berendezése. A laboratórium felszereléséről egészen tiszta képet alkothatunk magunknak, minthogy a legkisebb bevásárlásoknak a nyugtái is eljutottak a Guberniumhoz, s annak levéltára gondosan megőrizte azokat. Már abból a tényből, hogy a nyugták latinon és magyaron kívül németül, sőt olaszul is vannak, megmutatkozik, hogy a laboratórium felszerelésével kapcsolatban igen nagy szervező munkát kellett végeznie az új professzornak. 306-