Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

gáló beruházásra fordítsák. Több javaslatot is terjesztettek az időközben meghalt II. Lipót utódjához, L Ferenchez. Ezek közül a javaslatok közül a királyi leirat kettőt látott megvalósíthatónak, a kolozsvári akadémián egy kémiai-metallurgiai intézet megalakítását, és a selyemhernyótenyésztés előmozdítását. Erről a Bányafelügyelőséget és a selyemhernyótenyésztés propagátorát, Gallerati igazgatót értesítették. Karlovszky tévedett abban, hogy a kohászati-kémiai iskola terve későbbi, és hogy a selyemhernyótenyésztést utólag szorították volna félre. Már ebben, az 1792. november 7-én iktatott uralkodói dekrétumban első helyen szerepel a kémiai iskola, a másik, ugyancsak üdvösnek tartott célra évi 400 forint kiutalásáról rendelkezett az uralkodó [17, 18]. Az udvari pénzügyi és bányakamara szerint hasznosabb lett volna az összeget inkább úgy felhasználni, hogy annak kamatait ösztöndíjként arányosan felosztották volna az „erdélyi három nemzetből kiválasztott több olyan egyén között", akiket a bányászati stúdiumokra a selmeci bányaakadémiára küldöttek volna [19]. A Gubernium azonban ragaszkodott eredeti elgondolásához, kifejtve azt, hogy a kamatokból legfeljebb csak 10 egyén ösztöndíja telne ki, de még ennyi sem mehetne Selmecre, mert egy előző rendelet alapján a kamatok egy részéből a selyemhernyótenyésztést is támogatni kellett, így Erdély tanulói közül nagyon kevesen részesülhetnének a támogatásban, „míg ha az — erdélyi — Tanügyi Bizottság elgondolása valósul meg, az összeg kamatai itthon maradnak, s lehetőséget nyújtanának nagyobb számú tanuló segélyezésére, akik akár a kohászatot, akár a sebészetet, akár a mechanikát kívánják hallgatni, mely tárgyakat az itteni líceumban, ill. a református és az unitárius kollégiumban elő szoktak adni, nyilvános felügyelet alatt, melynek itt alá vannak vetve." Még azt is állította a guberniumi felterjesztés, hogy Erdélyben „a hegyek és érctartalmú kőzetek szerkezete egészen más, mint a német örökös tartományokban, vagy éppen a magyarországi bányakerületekben, más a kövek, ércerek, kibúvások természete, mint egyéb tartományokban, ezért a külföldi iskolákban előadott bányamérnöki elmélet és gyakorlat az erdélyi bányászatban alig alkalmazható". Az uralkodó végül belement az erdélyi kémiai-kohászati „iskola" létesítésébe. Időközben a Gubernium részletes terveket is készíttetett. E tervek között az első a tellur híres felfedezőjétől, Reichensteini Müller Ferenc zalatnai bányatanácsostól ered [20]. Ezt, sajnos felterjesztették, így nem ismerjük a tervnek részleteit. Valószínűleg nem sokban különbözik attól, amelyet az ugyancsak Zalatnán működő luxemburgi származású Etienne András bányakamarai orvos állított össze [21]. Különben pedig megvan az a tanulmányi bizottsági jegyzőkönyv, amely Müller és Etienne felterjesztésének összesítésével készült [22], Mindkét terv, s a guberniumi felterjesztés is az udvar által feladott kérdéseknek megfelelően négy részre tagozódik. 1. A kémiai-kohászati iskola (és múzeum) helye. Ismét csak Kolozsvár jöhetett számításba, „mert itt nagyszámú a diákság, hiszen itt akarja a legtöbb tanuló elvégezni tanulmányait az előírt szabályoknak megfelelően, az ifjak itt lakást is kapnak a három hitfelekezet kollégiumának egyikében". 300-