Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

A könyvtár megalapozására is tettek javaslatot; a szerzők között szerepelt az ismertebbek közül Agricola, Marggraf, Boerhaave, Linné neve is. Az oktatás rendje a következő lett volna: naponta reggel egy óra előadás, majd egy óra gyakorlat, délután pedig két óra gyakorlat lett volna a bányászat-kohászat köréből. Az előadások, gyakorlatok tematikai javaslata valószínűleg nem készült el [9]. A kolozsvári akadémia által készített javaslatot azért tartottam szükségesnek részletesebben ismertetni, mert ez az első hasonló vonatkozású terv a Kárpát-medencében. A kémia hazai története szempontjából ezért még akkor is igen lényeges adalék, ha végül ez a kolozsvári kohászati iskola nem akkor valósult meg. Ha nem is ismerjük e szép terv meghiúsulásának hivatalos okait, érdemes számba venni a lehetséges okokat. Leginkább azt tartom valószínűnek, hogy az udvar elgondolkodott Szegedi György aggodalmán, vajon benépesíthető-e Erdélyben rendszeresen egy nagy költségekkel megvalósítandó kohászati iskola, s egyáltalában szükség van-e a kis Erdélyben évi 10—12 felső fokon kiképzett kohászra, bányászra. Valószínűleg arra a következtetésre jutottak, hogy egy ilyen intézmény az egész Habsburg-birodalom szakember-szükségletét ki tudná elégíteni. Erre kell ugyanis következtetnünk abból a határozatból, hogy a bányász-kohász akadémiát végül össz birodalmi intézményként valósították meg, méghozzá nem a periferikus helyzetű Erdélyben, hanem Selmecbányán, annál is inkább, mert ott 1735 óta egy alsóbb fokú bányaiskola már létezett. Selmecbánya mellett szólt az is, hogy az ottani bányászok többségének nyelvéhez hasonlóan németül lehetett az oktatást folytatni, amely az Ausztriából, Csehországból jövő hallgatóknak is előnyös volt. Valóban, az első 75 év alatt a Selmecbányái Akadémia hallgatóinak 43.4 százaléka volt osztrák, német és cseh, ahogyan Mihálovits közli [10]. Talán az is Selmecbánya mellett szólt, hogy ott olyan iskolát létesíthettek, amely nem jezsuita vezetés alatt állott, mint ahogyan a kolozsvári lett volna. Ekkor ugyanis már Mária Terézia környezetében is elég erős iezsuitaellenes tendencia érvényesült. Bár Selmecbányán a matematikafizika-mechanika tanszéken egymás után két osztrák jezsuita is működött, az intézmény hivatalosan független volt ettől az akkor különösen sok ellenérzést kiváltó rendtől. Az első Selmecbányái kémia-metallurgiai professzor, Jacquin Miklós kinevezéséről az udvar köriratban értesítette a tartományokat, köztük Erdélyt is, hogy a tanulni vágyókat oda irányítsák [11], Később kincstári ösztöndíjakat is létesítettek az erdélyi tanulni vágyók számára. Rendszerint azonban azok kapták a támogatást, „kiket a' kincstár némelly bányászati hivatalokra előre kinézett" [12]. A Kolozsvárról elindult eszme nyomán született tehát meg a Selmecbányái Bányászati Akadémia, a magyar kémiai kutatás egyik jelentős későbbi középpontja. Erdélyben a kémia és a kohászat felsőfokú oktatása így tárgytalanná vált, maga az eszme azonban, mint látni fogjuk, nem aludt teljesen el. 298-