Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

AZ EGYKORI KOLOZSVÁRI KÉMIAI-METALLURGIAI ISKOLA" Dr. SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN A Kárpát-medence a legrégibb időktől fogva nevezetes hely volt, ahol a nemesfémek is, a nem nemes fémek is elég nagy mennyiségben, viszonylag könnyen hozzáférhető helyen előfordulnak. A történelem előtti időkben is folyt itt fémkitermelés, s ha az évezredek alatt változtak is a Kárpátmedence urai és lakói, lényegileg folyamatosan megmaradt az érckitermelés. A magyarok honfoglalása után is hamarosan új, az addigiaknál jóval élénkebb élet költözött a régóta ismert bányavidékekre. A magyar királyok általában német mestereket hozattak az országba, akik a nyugaton kialakult eljárásokat itt is meghonosították. A kizárólag empirista módon dolgozó kohászat az évszázadok alatt a későbbiekben azonban viszonylag nagyon keveset fejlődött, nem is volt szükség gyorsabb fejlődésre. Amikor azonban a XVIII. század közepétől kezdve a termelésben a kapitalista módra való áttérés folytán hirtelen előreugrás következett be, ez addig ismeretlen mértékben növelte a nyersanyagok iránti keresletet. Ez rendkívül jelentős volt a XVIII. századi Magyarország és Erdély fejlődésére vonatkozóan. Míg a bécsi udvar, mint ismeretes, minden eszközzel gátolta itt az ipar fejlődését, az ércben gazdag terület bányászatának és kohászatának fejlesztését nagyon is támogatta. Különösen az; arany- és a vastermelés növekedett meg ugrásszerűen. Fejlődnie kellett a kohászatnak is, s ehhez igénybe kellett vennie a tudomány, a kémia segítségét is. (Ugyanakkor viszont a termeléssel szoros kapcsolatba lépett kémia is rendkívül gyors előrehaladásra tett szert a termelés oldaláról megnyilvánult igény ösztönző hatása alatt.) A Kárpát-medencében két központja is volt az érctermelésnek, a Felvidék és Erdély. E két központtal indult fejlődésnek itt tehát a XVIII. század folyamán a kémia is. Jelentősebb, maradandóbb volt az, ami az akkori Felvidéken, elsősorban Selmecbányán történt, ennek történetét elsősorban Proszt János kutatásai méltóképpen megvilágították [1], újabban pedig a szlovákiai tudománytörténészek fejlesztették tovább az erre vonatkozó kutatásokat. Mondhatni teljesen ismeretlen azonban az, ami ebben az időben Erdélyben történt. Ez a dolgozat céljául a tudománytörténet e fehér foltjának eltüntetését tűzte ki, felihasználva az egykori Erdélyi Guberniumnak a Magyar Országos Levéltárban meglevő gazdag iratanyagát. Erdélyben már elég régen történteik próbálkozások a kohászat tudatosabbá tételére vonatkozóan. 297-