Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

az uradalom már képessé tétetett a volt jobbágyok rétbeli illetőségét feltétlen használatú, árvizmentesített részekből kiadhatni, miáltal a volt jobbágyok, kik az említett fentebbi körülmények között nagyobb kiterjedésű rétek birtokában vannak, a törvényes mértékre visszaverettetnének. Nehogy tehát a feleknek egyike vagy másika sújtassék, jónak látták e kérdést maguk közt barátságos egyezség útján akként elintézni, hogy a kérdéses rétekből 2592 osztályozott holdat engedjen át az uiadalom, mint maradékföldeket, s ezekért fizessen a volt jobbágyság 21 000 Ft-ot, 2079 hold maradékföld pedig, melyeket a volt jobbágyság az előbbi időkben lehetőségig használt, menjenek át kizárólag uradalmi birtokba, mely odaengedés a volt jobbágyság részéről annál kevesebb sérelemmel történhetett, mert utóbbi egész illetőségét tökéletesen ármentesített határrészekiből nyerendi, míg az uradalom által megtartott Berei rétek és az Olfa—Ménesi-tó puszta a tiszai védgáton kívül esve, a kiöntéseknek eddig még kitéve vagyon." Mint a felsorolt példák mutatják, a munkálkodó mérnök a következő jogállapotú földekre alkalmazza a földkönyvben a maradványföld gyűjtőnevet : 1. a jogi értelemben vett, valóságos maradványföldekre, 2. a bérelt majorságföldekre, 3. az irtásföldekre, 4. a foglalásföldekre, 5. a „javított" földekre. A jogi értelemben vett, tulajdonképpeni maradványföld abból a tényDŐI kifolyóan jelentkezik, hogy az úrbérrendezéstől a mérnöki felmérésig megváltozott a területmérték hivatalosan elfogadott egysége. Az urbárium még úgy rendelkezett, hogy a két pozsonyi mérő vetőmag befogadására alkalmas földterületet kell egy 1100—1200—1300 négyszögöles kisholdnak tekinteni. Ez a hold tehát nem négyszögölekben történő felmérésen, hanem legfeljebb hosszú tapasztaláson, tehát becslésen alapul. Az volt a döntő, hogy a jobbágy mekkora földterületbe szokta elvetni a két pozsonyi mérő vetőmagot. Egyik faluban a talaj elbírta a sűrűbb vetést, a másikban nem. A homokos talajba sűrűn vetett gabona a nyári melegben könnyen megsül, aratás előtt megdől, annyit sem terem, mintha ritkán vetett volna a gazda. Köves talajba ugyancsak nem lehet sűrűn vetni. Az 1828. évi regnicolaris összeírás végéhez fűzött szöveges megjegyzések minden falu esetében megadják a tájékoztatást arra nézve, hogy ott az 1200 n.-öles, két pozsonyi mérős holdba mennyit szoktak elvetni. E kérdésre nézve 100 Heves-Szolnok megyei falut vizsgáltunk át. Száz falu közül 90 faluban az előírásosnál ritkábban teszik a vetést, a két pozsonyi mérős holdba csak másfél pozsonyi mérőt vetnek. Az indoklás mindenütt — síkvidéki vagy hegyvidéki, szikes vagy vizenyős talajokon — egyformán ugyanaz: „ennél több vetőmagot nem fogad be föld". Mezőtúron meg éppen csak egy mérőt mernek elvetni az elvileg két mérőt befogadó egy hold kiterjedésű földbe. Száz közül csak kilenc azon falvak száma, ahol egy iioldba — vagyis két pozsonyi mérős szántóföldbe — valóban el is vetil* a két pozsonyi mérőt. 268-