Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

szetesen nem lehetett. Vezetőképes polgárság, mely élére állhatott volna a parasztság ilyen irányú harcának 1848—49-ben nem létezett [113]. A magára maradt parasztság pedig minden ilyen próbálkozása eleve sikertelenségre lett volna kárhoztatva. Ezek után Heves megyében sem fogadható el az az állítás, hogy parasztságunk 1848-ban, ha nem is tudatosan, de mégis az amerikai típusú burzsoá agrárfejlődés mellett foglalt állást [114]. Az „amerikai út" érvényesülését eleve kizárták az 1848-as magyar társadalom gazdasági, politikai feltételei, az adott osztályerő viszonyai. Az ellentétes irányú harc nem akörül forgott, hogy a kapitalista fejlődés amerikai, vagy porosz útja jut-e uralomra hazánkban, hanem — legalábbis a Heves megyei adatok világánál — akörül, hogy a kapitalista fejlődés porosz útján haladva meddig sikerül előrejutni a feudalizmus maradványainak felszámolásában, vagy megrekedni azok konzerválásában. Fenntartva azon állításunk, hogy a nagybirtok felszámolásának 1848—49-ben még nem értek meg a feltételei — szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a mindvégig poroszutas fejlődés keretei között folyó küzdelem kimenetele mégis lényeges s döntő kérdés volt a további fejlődésünk szempontjából. A feudális maradványok felszámolásában elért nagyobb eredmény kedvezőbb feltételt teremthetett volna egy későbbi amerikai típusú agrárfejlődés megvalósításához [115], A kedvezőbb feltételek biztosítása érdekében történtek bizonyos erőfeszítések. Tudunk arról, hogy Vukovics Sebő igazságügy-miniszter 1849. június elején néhány képviselő bevonásával bizottságot hozott létre a még mindig meglevő feudális viszonyok felszámolására szolgáló törvényjavaslat kidolgozására. A törvényjavaslat június folyamán el is készült. Szövege sajnos nem maradt az utókorra, közvetett adatokból azonban megállapítható, hogy — hála a javaslatot kidolgozó bizottság baloldali tagjainak — tartalma radikális volt. Majdnem bizonyos ugyanis, hogy a törvényjavaslat — a kormány szeptemberi javaslatán messze túlmenően — a parasztok által szerződéses alapon művelt majorsági földeket állami megváltás útján akarta paraszti tulajdonná tenni, kártalanítani kívánta a magukat korábban megváltott községeket s ugyancsak az állami megváltás álláspontjára helyezkedett a többi hasonló jellegű kérdésben: a majorsági zsellérek megváltása, a dohánykertészek, irtványföldek, maradványföldek, regálék (kocsmáitatás, ser- és pálinkafőzés, húsmérés, malomtartás, vadászat, halászat, boltnyitás stb.) kérdésében is [116]. A nagy fontosságú javaslatnak országgyűlési tárgyalására azonban már nem került sor. A cári szuronyok segítségével csakhamar uralomra jutott az ellenforradalom, mely nemcsak a szabadságharc bukását jelentette, hanem végérvényesen elvágta a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztésének az útját is. Az önkényuralom kormánya csak az 1848. évi áprilisi törvényeket ismerte el. A jobbágyfelszabadítás vitás kérdéseit pedig legtöbbször a földbirtokosok érdekeinek megfelelően rendezte. „Európa csendes, újra csendes, elzúgta forradalmait." 1848 tavaszának csodálatos lángja ellobbant Európában is, hazánkban is. A hosszú 248-