Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Mi semmiképp sem fogadhatjuk el a földesúr érvelését. A törvény szerint maradványföldet az allodiális földhöz kapcsolni nem lehetett, ab'ból jobbágytelket kellett létesíteni. Ha mármost Szécsi nem örökváltsági szerződést köt a földesúrral, hanem úrbéri szerződést — tekintet nélkül arra, hogy azt csak 1848. január 11-én, vagy már évekkel megelőzően kötötte — a telek vitathatatlanul az övé. Igaz, a szerződést a volt zsellér még nem teljesítette. De ez ebben az esetben nem lehet perdöntő. Különben is szándékában állt azt teljesíteni. És ami a leglényegesebb: Szécsi a jobbágyi elszabadító törvény szentesítésének idején már a telek birtokában volt. Szécsi hitt ügye igazában. Folyamodványában ezt írja: „...megnyugszom a miniszter határozatában, s a telket a kötött summa lefizetésével is kész vagyok átvenni". A földesúr azonban még ezt a jóindulatra mutató kijelentést is igyekezett kihasználni és Szécsi ellen fordítani. Szécsi szavaira ezt feleli: „ . . .ügye gyarlóságát maga is megismeri s elárulja, hogy kérelmével csak szerencsét vadász. — De az ilyen vadászatra későn indul, mert a kötést ő megszegvén én fel valék jogosítva, birtokomról másképpen intézkedni, s a megszegett kötés a mással tett kötést fel nem döntheti". Mint ismeretes: a földesúr nem várta meg a felsőbb döntést, hanem elvette a telket Szécsitől és másnak adta. Ekkor a sértett zsellér Gyöngyösön társakat szerzett és puskákkal felfegyverkezve földjét az új tulajdonostól visszafoglalta. — A földesúr sem maradt tétlen. Ö meg Szécsit vetette ki birtokából. Szécsi a földesurat „könnyen halált okozható erőszakoskodásért" feljelentette. A törvény előtt visontai Kovács János így védekezett: „...ha mint ilyen azt kapta, amit kapott, azt tartom: azt csak magának és senki másnak nem tulajdoníthatja" [105]. A vármegye Szécsinek adhatott igazat, mert a bizottmányi ülés jegyzőkönyvének tanúsága szerint: „Molnár Lajos helyettes alispán, Bíró Albert alszolgabíró és Rakovszky Károly esküdt hivatalosan jelentvén, miképp Szécsi János felperesnek visontai Kovács János és Farkas József alperesek (ez utóbbi azonos azzal, akinek Szécsi földjét átadta) elleni rövid utu visszahelyezési perben hozott ítélet végrehajtásának az alperesek ellene szegültek. Az 1807. évi XII. t. cz. értelmében ezért ellenük karhatalmat rendeltetni kérnek" [106]. Ugyancsak Szécsi igazára mutat az alábbi igazságügy-miniszteri leirat is: „Kovács János és Farkas József folyamodványát, melynél fogva Szécsi János felperessége alatt ellenük a megye alispáni bírósága előtt Vámosgyörk helységben fekvő úribéri telek iránt folytatott rövid utu visszahelyezési perben hozott elmarasztaló ítélet alól magukat feloldani kérik — a megye közönségének azzal küldöm át, hogy a dolog épségben tartása, s a panaszos tárgyra vonatkozó periratok felterjesztése mellett értesítést adjon" [107]. — A visszahelyezési periratokat a megye 1849. június 15-én az igazságügy-miniszterhez felterjesztette [108], Az örökváltság ügyének nyugvópontra jutása 1848—49-es forradalom és szabadságharc idején nem következett be. 1848. szeptemberében az úrbéri kármentesítés vitájában az az álláspont látszott kialakulni, hogy a megváltakozottak — amellett, hogy további fizetség nem terheli őket 245-