Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

pedig „a szolgabíró jelenlétében Hirling Mátyás bíró ellen ingereiette a lakosságot". „Sőt ezzel sem elégedve meg a szolgabírónak egy irományt adott át, állítván, hogy annak tartalma a bíró letételére elegendő okul szolgál". A szolgabíró az iratot elolvasta, de az abban foglalt érveket nem találta elfogadhatóknak. A lakosságnak azt a kérését, hogy új bírót válasszanak törvényellenesnek minősítette és az iratot visszaadta. Erre a lakosság tüntetése csak még jobban fokozódott. Ridl Ferenc a visszakapott iratot „megrögzött lázító ingerléssel" a jelenlevők előtt felolvasta és a bormérés mellett magát pártfogónak ajánlotta". Ns. Balázs Gábor is arra buzdította a községházánál tolongó lakosságot, hogy „most ne engedjünk, most tartsuk fel jussunkat". Nehéz helyzetben volt a szolgabíró és a város vezetősége. A törvény becsületét mindenféleképpen biztosítaniuk kellett. Itt már csak a leghatározottabb erély segíthetett. A szolgabíró utasította a bírót és a csendbiztost, hogy ns. Balázs Gábor „csap alatt levő hordóját" pecsételjék ]e és kobozzák el. Most már ns. Balázs Gábor házánál folytatódott a „ribillió". Amikor házánál a hatóság emberei megjelentek ns. Balázs Gábor „nagy lárma között kijelentette, hogy az ő borát senki sem viszi el, még ha életébe kerül is az". Miután pedig a csendbiztos a pincéből a hordót felhozatta, ns. Balázs Gábor a csapot belőle kirántotta és az elöljáróságot rablóknak nevezte. A sikertelen lecsendesítő kísérletek után a szolgabíró előtt már csak az a lehetőség mutatkozott eredményesnek, ha a mozgalom vezetőit elfogatja. Parancsot adott a „fő lázítók" letartóztatására. Ez „bár nagy lárma között", de minden tettleges ellenállás nélkül megtörtént. Ezután a törvényszék gyors ütemben lefolytatta a tárgyalást. A mozgalom három vezetőjét ns. Szádeczki Mihályt, Ridl Ferencet és ns. Balázs Gábort „miután egyforma lázítóknak találtatván" mindhármukat „félévi vasban, közmunkában szokott böjttel töltendő fogságra" elítélték. Még további 7 vádlott kapott kisebb-nagyobb büntetést [65], A másodalispán a történtéket április 30-án jelentette a belügyminiszternek. Május 2-án pedig már a rend helyreállításáról tájékoztatta: „Április 30-án 329. sz. alatt költ jelentésemben említett hatvani zavar teljesen megszűnt, s 10 izgatót — kik törvényt ösmerni nem akartak, elkerülhetetlen volt érdem szerint megbüntetni" [66]. A „jogtalan italmérők" szép számmal szerepelnek a megye bizottmányi üléseinek jegyzőkönyveiben. Vannak köztük olyanok, akik bár kérik a jog kiterjesztését, de azért közben titkon gyakorolják is azt arra számítva, hogy így időt nyernek és elkerülik az esetleges büntetést. Vannak azután olyan községek is, ahol nem taktikáznak, mit sem adva a törvény rendelkezéseire, a bort szabadon mérik. A kérő községek között szerepel: Sirok [67], Hatvan [68], Tiszaroff [69], Tiszasas [70]. — Adács helység egyenesen az igazságügy-miniszterhez fordul kérésével. A miniszter alábbi válasza egyúttal a kormány állásfoglalását tükrözi: „Heves vm. Közönségének! Adács helység közönségének folyamodványát, ide mellékelten önöknek azzal teszem át, hogy miután az abban jelesül a malom, kocsáltatás, mészárszék és bordézsma iránt 237-