Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

korlása olyan nagyméretű volt, hogy a kitermelt fa mennyisége a job­bágynak nemcsak saját szükségletét fedezte, hanem még piacra, eladásra is került azokból [58]. Mivel az 1848. évi törvények a fenti általánosságban mozgó megfo­galmazáson túlmenően semmiféle útbaigazítást nem adtak a faizási jo­gokkal, illetve az erdőhasználattal kapcsolatos kérdésekről, másként ér­telmezték azokat a földesurak és másként a jobbágyok. A földesurak arra törekedtek, hogy az erdőket magánbirtokukká alakítsák át. A jobbágyok ellenben a jobbágy terhek eltörlését úgy értelmezték, hogy az erdőket minden viszontszolgáltatás nélkül használhatják. Sőt a parasztok sok esetben fittyet hánytak a földesúri tilalmaknak, a törvény rendelkezései­nek s az erdőket egyszerűen birtokukba vették olyankor olyan helyeken is, ahol úrbéri alapon sem lehetett igényük az erdő használatára. „Az egri érseki javak igazgatója folyamodványilag panaszolván — olvassuk a megye 1849. január 15-i bizottmányi ülésének jegyzőkönyvéből — miként az Eger városa közelében fekvő érseki uradalmi erdőkben az egri, ezeken kívül pedig a felnémeti, baktai, deméndi, szóláti, szarvaskői, fedémesi és bátki lakosok temérdek pusztításokat visznek véghez és minthogy egyszerre igen nagy számmal, gyakran százan, sőt kétszázan is jelennek meg fahordás végett, az erdőőrök őket nem akadályozhat­ják, s így uradalmi erővel ezt elhárítani, eltiltani s meggátolni nem le­hetvén, kéri az erdőpusztítást megszüntetni, s e részbeni üdvös megyei végzést a panaszlott helyeken közhírré tétetni" [59]. A megye nem késett „az üdvös végzés" meghozatalával. Megbízta a főszolgabírókat „az erdőpusztítás" meggátlásával. Felhatalmazta őket, hogy a mátrai és tarnai fegyveres hadnagyokat is felhasználhatják, to­vábbá ,, .. . a járási főszolgabírók által megyeszerte is közhírré teendő, miként az erdők erőszakos pusztítói mint tolvajok és rablók tekintvén, megfenyítés végett általuk törvényszék elébe lesznek állítandók". A megye erélyes közbelépésének úgy látszik nem volt nagy foga­natja, mivel alig két hét múlva, 1849. I 28-án „gr. Károlyi György fo­lyamodványilag kéri, hogy a bodonyi, baktai és derecskei lakosokat, kik szolgabírói tiltás és parancs ellenére pusztítják az erdeit, a pusztítástól eltiltani, rendőri eljárást rendelni és a vakmerően ellenszegülőket meg­fenyíteni el ne mulassza". Most sem késik a megye erélyes intézkedése: „Meghagyatik a főszolgabírónak, hogy a bepanaszlott pusztítókat önval­lomásaikkal együtt megfenyítés céljából állítsa fenyítő törvényszék elé­be" [60] — Ami az erélyes intézkedést illeti: nincs hiány, de a végrehaj­tásnál annál nagyobb a baj. A földesurak nagy fájdalmára a megyében már nem tartózkodik gr. Wrfona 6. sz. könnyű lovas ezrede, de semmi­lyen császári katonaság sem. Nem lehetett őket már igénybe venni. Ma­gyar katonaságot vagy nemzetőrséget pedig nagyon is kockázatos lett volna a parasztok ellen felhasználni. így aztán nem csodálkozhatunk azon, ha az erdőpusztítások a továbbiak során is foglalkoztatták a vár­megye urait. 1849. május 3-i bizottmányi ülésen „felolvastatott — ugyancsak az előbbi panaszos — gr. Károlyi György folyamodványa, ki is Tótfalu, Al­234-

Next

/
Thumbnails
Contents