Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

VLAGYIMIR TYENDRJAKOV KISEBB PRÓZAI ALKOTÁSAI DR. HEKLI JÓZSEF Vlagyimir Tyendrjakov a szovjet irodalom „új hullámának" egyik legtöbbet vitatott prózaírója 1923-ban született. Jóval több cikk, kritika jelent meg róla, mint amennyi művet ő maga írt. A pro és kontra viták különösképpen az 1960 utáni években élesedtek. Ekkor került kiadásra az a két műve, amely elég szokatlanul és meghökkentően veti fel az emberi felelősség kérdését, nevezetesen a „Bíró előtt" (Суд 1961.) és a „Rövidzárlat" (Короткое замыкание 1962). Olvasók és kritikusok egyaránt két táborra szakadtak, egyesek határozott igenléssel fogadták Tyendrjakov alkotásait, míg mások mereven elvetették művei alapkoncepcióit, írói megoldásait. Vannak olyan kritikusok is, akik más alaphelyzetből ítélik meg Tyendrjakov művészetét, mint Burtyin is, és beszélnek Tyendrjakov első sikeresebb alkotó korszakáról az 1950-es évek közepe tájáig és a másodikról, az 1956 utániról, amely gyengébb műveket szült. Abban azonban az irodalomkritikusok és az irodalmat kedvelők táborának többsége egyetért, hogy Tyendrjakov tehetséges író, sok érdekes témát vetett fel, nagy alkotóláz hevíti, de még nem találta meg a legmegfelelőbb tartalmi és formai stílusjegyeit. Látszik művein a modernség akarása, elsősorban az 1960 után írottakon, de ugyanakkor az útkereső helyenkénti bizonytalankodásai, a belső ábrázolás újabb lélektani eszközeit kutató író tapogatózó kísérletmegoldásai még gyakran kiütköznek. Az említett kritikus, Burtyin így summázza véleményét az íróról: „Aligha vitatja valaki azt a tényt, hogy Tyendrjakov személyében nagy, eredeti tehetséggel van dolgunk. És ugyanakkor ennek az írónak a közelmúltban megjelent valamennyi műve, bár elbűvölte az olvasót jó néhány lapjával, mégis egészében az ellentmondásosság és szaggatottság benyomását keltette" [1]. Kétségtelen, hogy Tyendrjakov problematikus író, s bonyolult gondolatvilágának irodalmi vetületeit esetenként szinte lehetetlen egyéni vagy társadalmi tényezőkkel magyarázni. Modern, formabontó világunk minden rezdülése érdekli, s sajátos módján reagál rájuk, de a sok és szerteágazó jelenséget természetesen nem képes mindig teljes mélységében s dinamikus bonyolultságában azonnal felfogni, s rögtön művészi prózában szintetizálni. A mindenakarás heve és lendülete néha erejét meghaladó művészi vállalkozásra ragadja, vagy a már megkezdett, bonyolult témát 167