Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

jejlesztő jellegű csoportos foglalkozásokra, az iln. anyagkövető szemináriumokra és a tanulópári rendszerre. Volt olyan év, amikor az előadási órák elején rövid számonkérő részt is beiktattunk. 1954 után divat volt egy ideig ezeket a módszereket kifogásolni. Középiskolás módszereknek" keresztelték el ezeket. Mindegy, hogy minek nevezzük az ötvenes évek elején alkalmazott eljárásainkat, véleményünk szerint ezek a módszeres eljárások az adott időpontban történelmi törvényszerűséggel jelentkeztek a magyar felsőoktatásban. A párt és a kormány intézkedései mellett ezek is jelentős szerepet játszottak a munkásés parasztszármazású hallgatók többségének biztosításánál. E módszerek szükségszerűségéből semmit sem von le az a körülmény, hogy egy adott időpontban, 1954 után önmaguktól feleslegessé váltak, és hogy ma már senki sem gondol alkalmazásukra. Az elmúlt évtizedben hallgatóinkat — igen helyesen — nagyobb Önállósághoz, elmélyültebb munkához szoktattuk, és senkinek sem adunk ma már „mankót" a kezébe. 1954-re olyan helyzet állt elő iskolapolitikánk következtében, hogy lényegileg a középiskolákból is biztosítani lehetett főiskolánkon a helyes szociális összetételű hallgatóságot. Ekkor tehát már nemcsak lehetett, hanem, szükséges is volt az oktatási módszerek megimltoztatása a szocialista szakemberképzés színvonalának további emelése érdekében. Erőteljes küzdelem indult meg a tudományosabb igényű oktatási és tanulási módszerek kialakításáért, valamint az esetlegesen meglevő számonkérési liberalizmus felszámolásáért. E cél megvalósításának útját lépésről lépésre köveztük ki. 1957 nyarán végzős hallgatóink államvizsgájának elfogadását kezdő tudományos igényű sikeres szakdolgozat megírásához kötöttük. Három évvel később (1960) bevezettük a nagyüzemi és terepgyakorlatok rendszerét, mely a szaktudományt életközelségbe hozta. Velük párhuzamosan az 1962— 63-as tanévben megjelentek tanszékeinken az első tudományos diákkörök önzetlenül dolgozó tagjai. Ugyanebben a tanévben a vidéki pedagógusélet és munka körülményeivel való aktív ismerkedés céljából bevezettük a kéthetes falusi tanítások rendszerét, melyet 1968-ban 3 hétre emeltük fel. Az 1963—64-es tanévben — azzal a céllal, hogy növeljük pedagógiai és ideológiai képzésünk hatékonyságát — kiemeltük az államvizsga tárgyai közül a szakmai tárgyakat. A felsőoktatási reform kezdeti munkálatai is a hatvanas évek elejére estek. Keretében teljesen új tantervek születtek, módszeres anyagkiválogatással, valamint a szaktárgyak összes résztárgyai jegyzeteinek megírásával. Ezen időszakban (1961—64) csak az Egri Tanárképző Főiskola tanárainak tollából több mint 10 000 újonnan megírt jegyzetoldal látott napvilágot. 1963 nyarán új felvételi rendszer bevezetésével kívántuk növelni a szakmai és pedagógiai alapon nyugvó válogatás színvonalát. Ezzel párhuzamosan olyan új ösztöndíjrendszer látott napvilágot, mely kezdeti periódusában megfelelően ambicionálta a magasabb szintű tanulmányi munkát. Mindezzel párhuzamosan tanszékeink technikai fejlettsége is igen észrevehetően növekedett. Tanszékeink felszereltségi állapotának összértéke 1960—67-ig közel 10 millió forinttal emelkedett. E hatalmas \2