Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

nulók az osztály keretein belül a társas zenéléssel, egyben a mutáló gyermekek is bevonhatók a közös munkába, hogy csak egy pár lehetőséget említsek. Tehát bőven van alkalom, melyet az ének- és szolfézsórák adta keretek biztosítanak. Alkalmazásának másik igen lényeges területe: mint a gyermekzenekarok hangszerei. Ezen a területen volt alkalmam beható tanulmányozást folytatnom, melynek az útkeresés jegyében történő fejlődési periódusait néhány sorban vázolom. 1963-ban a Heves Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztály anyagi támogatásával és Auer Gyula főiskolai adjunktus utánjárásával jutottunk hozzá a hangszerekhez kísérletezés céljából. Tudomásom szerint egyetlen egész garnitúra az országban, bár még ez sem teljes, de a fontos hangszerek megtalálhatók, talán a szoprán glockenspiel, valamint a basszus metalophone és xilophone kivételével. Ezeknek hiánya azonban nem gátolt munkánkban, melyet az egri I. sz. Ált. Iskolában kezdtünk el, és ma is folytatunk. Kezdetben Orff: „Musik für Kinder" köteteinek darabjaiból válogattam gyermekdalokat (Sur le pont d'avignon? Hajo, hajó stb.), de csakhamar más irányba tértem, főként pedagógiai okokból. Hiszen más népek gyermekdalai legfeljebb kiegészítői lehetnek a magyar népzenére épülő zeneoktatásunkban, viszont megfelelő művek nem álltak rendelkezésemre. A probléma megoldásánál sietett segítségemre tanácsaival és műveivel Rezessy László főiskolai tanár, kinek Kodály: Bécsi harangjáték, a Háry János daljátékból c. átirata a zenekar ma is egyik legsikerültebb száma. Rajta kívül Pongrácz Zoltán írt műveket, melynek szellemes és igen eredeti partitúráiban az Orff-hangszereken kívül magyar népi hangszerek is helyet kapnak. (Citera, láncosbot, doromb stb.) Végül magam is írtam átiratokat, nép- és gyermekdal feldolgozásokat, melyek pillanatnyilag megoldották és megoldják a műsorproblémáinkat. (Lásd: Három magyar népdal.) Az eltelt évek folyamán kerestem a legmegfelelőbb hangszer összetételű zenekari összeállítást, ennek megfelelően az együttes változásokon ment keresztül. A kezdeti tisztán Orff-hangszeres összeállítás nem elégítette ki hangzásigényünket, éppen ezért kis vonósegyüttest építettem be, mely a tömörebb, az összefogottabb hangzást és a differenciáltabb harmonizálási lehetőséget volt hivatva betölteni. (Fém és fa ütőhangszereim ugyanis diatonikusak.) Később a blockflőte szólamot fuvolával és klarinéttal erősítettem, mert a rendelkezésemre álló tenor és basszus blockflőte minimális hangerejénél fogva nem tudta betölteni funkcióját. Ma az együttes az alábbi összetételekben működik: 3 szoprán blockflőte 2 alt glockenspiel 3 alt blockflőte 1 szoprán glockenspiel 1—1 fuvola, klarinét 1 alt metalphone 3 + 2 + 2 hegedű 1 szoprán xilophone 2 violoncello 1 alt xilophone 1 gordon 3 hangolható dob réztányérok, triangulumok, fadob, kisdob, csörgődob. 103-