Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

3 triangulum, 2 nagydob, 6 tamburin, 6 pár kasztanyét és 10 nagy jávai gong. Ezek után szinte már természetes, hogy e törekvését tükrözi gyermekzenekari irodalma „MUSIK FÜR KINDER" köteteinek gazdag ritmusanyaga, s méginkább ezt tükrözik gyermekhangszerei, az ún. „Orff Instrumentárium" az „Orff ^hangszerek" jellege. Az elnevezés, hogy „Orff-hangszer" nem egészen pontos, hisz, a megnevezésből arra lehet következtetni, hogy Orff maga tervezte, konstruálta e hangszereket, holott ezek jó része — ha primitívebb formában — de ma is megtalálhatók a nyugat-indiai szigetvilág zenéjében, mint a gamelan-zenekarok évszázados ősi hangszerei. Ugyanis a jávai sáron nem más, mint a glockenspiel, a gamban pedig a xilophone őse. E kérdés eldöntése nem a mi feladatunk. Tény, hogy ma már mindenütt ezen a néven terjedt el a köztudatban, így hazánkban is. Lényeges, hogy kiváló eszközt talált meg ezekben az igen könnyen kezelhető hangszerekben, melyek kezelése máról holnapra elsajátítható, és mindenben megfelelnek a mi óvodás és általános korú tanulóink életkori sajátosságainak. Ezeknek az eszközöknek a segítségével valóban „játszva" elérhető a kitűzött cél: a zene alapismereteinek elsajátítása.. Lássuk a hangszereket! Az Orff által használt hangszerek összességét három nagyobb csoportra lehet bontani: I. Blookflőte (furulya) II. Fém és fa ütőhangszerek (diatonikus és kromatikus) III. Különféle ütőhangszerek I. A furulya családtagjait nem kell bemutatni különösebben. Orff a basszus furulya kivételével mindegyik tagját szívesen alkalmazza, főleg szólisztikusan, de a rá oly jellemző különböző terc-kvint-szekszt párhuzamokban is. A tenor, de még inkább a basszus furulya hangereje igen csekély, ezért nagyobb gyermekzenekari együttesnél alig használható. discant flöte gl—g3 szoprán flőte cl—d3 alt flőte f—g2 tenor flőte c—c2 II. A fém és fa ütőhangszerek talán a legjellegzetesebb és legértékesebb Orff-hangszerek. Amellett, hogy kezelésük végtelen egyszerű, nagyon sok gazdag és változatos hangszínlehetőséget nyújtanak. Diatonikus és kromatikus változata van. A diatonikus hangszerek hangjai egy rezonáns szekrényen vannak elhelyezve, f-hangjai fisz-re, a h-hang bé-re cserélhetők. Valamennyi hanglap leszerelhető, tehát a hétfokúnál kisebb hangkészletű hangsorok alkalmazásakor a szükségtelen hanglapokat leemelik, ezáltal a játék könnyebb lesz. A kromatikus hangszerek hangjainak elrendezése megegyezik a zongora billentyűinek rendjével, a fehér-fekete billentyűnek megfelelően két rezonáns szekrényen vannak elhelyezve. A diatonikus ütőhangszerek hátránya, hogy csak egy keresztes és bé-s hangnemek érhetők el, mely körülményessé teszi zenekari használatát. Szerencsésebb, ha már kezdetben kromatikus változatait választjuk. 7* 99