Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius nyelvészeti munkásságának jelentősége. Comenius és a nyelvtudomány

formákra, kifejezésekre való oktatás, nevelés egyúttal a gondolati formák gazdagságára, árnyaltságára való nevelést is jelenti: „Cum lingua mens quoque erudiatur" „Lingua, mens simul formanda sunt" (Meth, Lingu. Nov. Cap. XIII. 10., XVIII. 16.). A Prodromus Pansophiae (Conatuum Comenianorum Praeludia,) (1634—-1636) hasábjain is éppen a nyelv és a gondolkodás együtt fejlesztésének jegyében azt kívánja, hogy az iskolai logika (dialectica) és retorika oktatása legyen egészen életszerű, hasznos, mivel értelmiünkre és beszédünkre (nyelvünkre) minden pillanatban szükségünk van, ezek tartják ui. össze az emberi dolgokat. „Studium Logicum et Rhetoricum proprius ad vitae negotia debebat accedere, cum rationis et orationis (quibus duobus vinculis res humanae continentur) expositionem profiteantur". (Pansophiae Praeludium: 14, ODO. I. 410—411.) 2. A nyelv művelése, s benne a szókincs bővítése sem lehet öncélú feladat: az a nyelvi forma, írás és beszéd, amely csak szavakban gazdag, célját téveszti. Comenius arra is utalt (Vö.: Prodromus Pansophiae III. 30.), hogy az emberi műveltség, bölcsesség kiterjedését az egyénekben és közösségekben egyaránt akadályozza a csak szavakban tobzódó közlés, beszéd is. Ha sok a szó, sok a nyelvi cicoma, elvész a lényeg, a reális tárgyi ismeret, az igazság. Az érthetetlen, a homályos nyelvi képletek a tudás, az ismeret bizonytalanságáról, ürességéről is árulkodnak. Comenius a Triertium hasábjain a nyelvtant („grammatica est ars bene loquendi") a logikát („logica est ars bene cogitandi") és a pragmatikát („pragmatica est ars bene operandi") együtt tárgyalja. A hasznos nyelvművelés ui. a nyelvet nem önmagáért kívánja fejleszteni, hanem azért, hogy gondolataink kifejezésének minél finomabb, minél pontosabb eszköze legyen. Ezért foglalkozik a jó nyelvművelő — maga Comenius is — olyan behatóan a szavakkal, a szavak helyes, vagy helytelen használatával etimológiai és jelentéstani vonatkozásaiban egyaránt. Különösen érdekelte a szavak jelentésváltozása. A szójelentés pontos ismerete alapja annak is, hogy közlésünk árnyalt, pontos és világos legyen! A Januaban is gondosan ügyelt Comenius arra, hogy a tárgyak, jelenségek helyes megnevezését a tárgyak, jelenségek és szavak összefüggése alapján adja meg; ezért a szavak pontos jelentéstartalmát közvetíti az összefüggő szövegben, illetőleg eléri azt, hogy a tanulók könnyen felfoghatják, a szó eredeti, vagy átvitt jelentésében funkcionál-e. Comenius — amint láttuk is — nem véletlenül foglalkozott sokszor és sokat jelentéstani kérdésekkel is. Egyenesen biztatta kortársait a jelentéstani kérdésekkel való tüzetesebb foglalkozásra, s követelte a „jelentéstan" megalkotását, teljesebb kidolgozását. Ö maga különösen értékes véleményt hangoztatott a homonimakról és a szinomákról, nem öncélúan, hanem azért, mert szerinte éppen a homonímia és a szinonimia okoz gyakran zavart a világos, pontos fogalmazásban: „Homonímia vero Res obscurat et incertat." (Meth. Lingu. Nov. Cap. X. 108.). Az azonos alakú szavak — Comenius szerint is — a kifejezés, a megfogalmazás világosságát, érthetőségét is kisebbítik: ,.ambigua oratio nascitur ex homonymis" (Vö. Atrium: Grammatica. Cap. 220