Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A tanszékek nevelő munkája, különös tekintettel az eszmei-politikai nevelésre

ber él és hat, vagyis hogy a jellem nem biológiai, hanem társadalmitörténeti produktum, s mint ilyen nem független attól a gazdaságitársadalmi rendszertől, amelyben az ember él. A kapitalizmusból a szocializmus felé haladó társadalmunk a klaszszikus és meggyőző példák egész sorát produkálja ennek a tételnek tudományos igazolásához. Gondoljunk pl. a munkásmozgalom nagy hőseire, de átalakuló életünk mindennapi egyszerű embereire is, akik a felszabadulás után nehézség nélkül le tudták vetkőzni kisebbségi érzéseiket, amelyeket az osztálytársadalomból hoztak magukkal, s gátlásaiktól megszabadulva meg tudták változtatni tartózkodó és védekező magatartásukat. Így váltak képessé arra, hogy új társadalmunknak aktív és alkotó tagjaivá, sőt vezetésre képes egyéniségeivé fejlődjenek. Azok a konzekvenciák, amelyek a fentiekből levonhatók, nemcsak a lélektan mint tudomány szempontjából fontosak és alapvetőek, hanem világnézeti és politikai nevelő munkánk szempontjából is. Ezek a konzekvenciák ugyanis törvényszerű következményként fogadtatják el a hallgatókkal annak a tételnek az igazságát, hogy a kapitalista társadalom ui\alkodó osztályának tagjai szükségképpen individuális jellembeli tulajdonságokat alakítanak ki, tehát az önzést, a mások fölötti uralom készségét és képességét, a kíméletlenséget, az agresszív magatartást, egyszóval a barbárságot. Ezzel szemben szükségszerűnek kell felismerniök, hogy a szocialista társadalomban élő embereknek a közösségi jellem vonásait kell magukévá tenniök, hiszen ez lesz létük, biztonságuk, boldogulások alapja. A hallgatók lélektani ismeretei ebben a kérdésben így válnak tudományosan megalapozottá, de így kerülnek összhangba azokkal az ideológiai és politikai követelményekkel is, amelyeket a szocialista társadalom és a szocialista pedagógia támaszt a tanárképzéssel szemben. A földrajz a maga egészében a dialektikus gondolkodásra nevelés kitűnő iskolája. De a gondolkodási mód marxista szellemű fejlesztése mellett, rendkívüli segítséget adhat a helyes eszmei-politikai eligazodáshoz, hallgatóink helyes ideológiai fejlődéséhez

2. Más tudományokkal együtt a földrajzoktatás keretében is fel kell venni a harcot a tudományosság köntösében jelentkező idealista és reakciós elméletekkel. A földrajz körében pl. ilyen ma is eleven ható és az imperializmus politikáját irányító elméletek: a geopolitika, a földrajzi determinizmus, a földrajzi biologizmus, a térelmélet és más reakciós nézetek, amelyek mindenikének megvannak a fontos politikai és magatartásbeli konzekvenciái. Ezekkel a nézetekkel felsőoktatási szinten szembeszállni és leszámolni velük, csak a tudomány eszközeivel és érveivel lehetséges. Az ilyen leszámolás vértezi fel hallgatóinkat azzal a szellemi fegyverzettel és ellenállóképességgel, amelyek a nyugatról érkező szellemi áramlatokkal szemben a helytállást, a szocialista nézőpontok megtartását lehetővé teszik. Az eszmei-politikai 2. A tárgynak a nacionalizmus elleni küzdelemben való szerepét lásd Koch Ferenc: A nacionalizmus elleni harc irányelvei című tanulmányában. (F. Okt. Sz. 1960/10. sz.) 6 81