Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A XX. századi polgári reformpedagógia erkölcsi nevelési törekvései

abban, ami az egyes reformpedagógiai irányzatok filozófiai alapjait illeti — e tekintetben különféle idealista, pozitivista, esetleg mechanikus materialista, egyéb eklektikus jellegű „filozófiai megalapozásokkal" találkozhatunk. A gyakorlati szervezés és a módszerek tekintetében is elég szembeötlő a változatosság, tarkaság az egyes reformpedagógiai törekvések sorában. Nyilvánvaló, hogy az említett területeken adódó különbségek az erkölcsi nevelési törekvésekben is éreztetik hatásukat. ** * Az egyes reformpedagógiai irányzatok erkölcsi nevelési törekvéseire rátérve: Az „individuálpedagógia", vagy „pedagógiai neonaturalizmus" jellegzetes, nagy hatást elért képviselője századunk első évtizedében Ellen KEY, „A gyermek százada" című híres reformpedagógiai mű szerzője. Nem könnyű feladat Ellen KEY erkölcsi nevelési nézeteit, törekvéseit áttekinthetően rendszerezni, kritikailag feldolgozni. Műveiben ugyanis egyrészt széleskörű olvasottságról tesz tanúságot, de mondanivalójának logikai elrendezése és a kritikai érzék nem tartozik az erős oldalai közé. A felépítés áttekinthetősége, világossága sem okozott úgy látszik túlságosan nagy gondot neki. A következetlenségek, ellentmondások, az eklekticizmus sem igen zavarta bőven áradó, propagandisztikus írásaiban. Erkölcsi nevelési tekintetben fontos megállapításait, nézeteit a következőkben jellemezhetjük: a) Eklektikus biológista, evolucionalista alapon (pl. Malthust, Darwint, Galtont említi forrásaiként) — és egyúttal Nietzsche-rajongó nézőpont alapján harcolt a nők teljes szabadságáért, a polgári házasság kötelékei ellen, — a „törvénytelen gyermek" egyenjogúságáért és minden gyermek jogáért, szabadságáért, a felnőttek elnyomásával szemben. (Idevonatkozó írásának címe is kifejező, elgondolkoztató: „A gyermek joga szüleit megválasztani" — a „Das Jahrhundert des Kindes" c. kötetben, Berlin, 1908. S. Fischer-verlag.) Ugyanitt foglalkozik a „gyemeköléssel", a törvénytelen gyermek megölésével és ennek jogi megítélésével is. A kor polgári társadalmát okolja az anya bűnéért, a gyermek tragikus sorsáért. Mennyivel szebben írt azonban erről 100 évvel előbb Pestalozzi, akit viszont ehelyütt E. Key nem említ. E művében követeli a nemi élettel, házassággal kapcsolatos jogi és politikai felfogás megváltoztatását is. (i. m. 32. old.) Ezen a ponton — a „szabad szerelem" követelésében — jutunk az egyetlen olyan területhez, amelyben E. Key újnaturalizmusa szembeötlően ellentétbe kerül a konzervatív erkölcsi felfogással és annak 5 65