Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

legyen valaki, aki figyel, aki érdeklődik — vagy akiről föltételezni lehet, hogy érdeklődve figyel. A mi első találkozásunk alkalmával már észrevettem, hogy maga figyelni és lelkesedni tud. JEGYZETEK: [11 Gozsdu e sorokban a valóság, az élet elsődlegességét hirdeti a művészettel szemben, s a művészi alkotás jelentőségét és értékét — éppúgy, mint pályakezdő éveiben — az emberi élet sokoldalú és gazdag átélésében és differenciált tükrözésében jelöli meg. Gozsdu esztétikai felfogása, az egyes irodalmi jelenségekkel kapcsolatos állásfoglalása csak elszórtan egy-egy levelében vagy cikkében villan fel. Igen érdekes és jellemző, ahogy egyik párizsi levelében Zolát bemutatja, védelmébe veszi és megmagyarázza írói elveit. Kijelenti, hogy nem célja Zoláról irodalmi esszét, vagy irányzatáról bírálatot írni, mert ha az lenne, úgy „kénytelen lenne egy egész könyvvel előállani. Mert Zola neve olyan név, amelyről lehet könyvet írni." Majd Zola művészetfelfogását és írói gyakorlatát értelmezve megállapítja, hogy „Zolára ráfogták, hogy ő naturalista, vagyis úgy ír le mindent, amint azt látja. Nem irtózik semmitől. Nem tartózkodik a piszkot, a maga nevén nevezni meg, nem undorodik annak leírásától, ami utálatot gerjeszt és nem tartja illetlen dolognak az embereket olyan helyzetekben leírni, amilyenekben az ember egyáltalában képzelhető. Elve az, hogy megmutassa az embereknek azt, hogy milyenek az emberek, s nem az, hogy milyeneknek kellene lenniök. Morált nem prédikál, de megmutatja a hívőket a maguk meztelenségében, s így akarja elérni célját. Ráfogták, hogy ő ennek az iránynak a kezdeményezője. Zola ezen ráfogás ellen keményen tiltakozik és azt állítja, hogy ezen iránynak az atyja Balzac, aki már az „Illusion perdu" című regényében hadat üzent minden hazug regénynek. Mert a regények legnagyobb része — Zola szerint — szépítése az életnek. A bűnök képviselői az eddigi regények fejezeteiben bizonyos romantikus ködbe burkolva jelentek meg hazug arcaikkal, az erény képviselői mint angyalok. A regényekben az emberek másként beszélnek, másként tesznek, vesznek, mint a való életben. Ez hiba. A regény, a színmű mutassa, legyen tükre a valónak, ne szépítsen semmit. Úgy kell az embereket, a tárgyakat leírni, mint ahogy azok megjelennek. A himlőt leírván, nem szabad a gennytől undorodnunk, ha bűzhödt cloakába vezet utunk, nem szabad ráfognunk, hogy a cloaka illatot lehel, de ki kell mondanunk, hogy a cloaka lehelete bűz. Zola merész föllépése általános érdekeltséget keltett szerte az egész világon... Hatása hozzánk még nem jutott el, mert Jókait kivéve nincsenek regényíróink. Közönségünk... nem törődik a saját íróival, ez a közöny azután lelohasztja a bátortalan szerzőket, s az eredmény azután az, hogy a mi regényíróink csak úgy kullognak nagy lassúsággal a nagy nemzetek mintái után..." (Gozsdu Elek: Valami Zola Emilről. Szegedi Napló, 1881. márc. 31.) Gozsdu későbbi megnyilatkozásai azonban azt mutatják, hogy nem tudott megbarátkozni Zolával, „Nem híve a hideg analízisnek, az experimentális elvnek". Bródyról alkotott elfogult véleményében is inkább a „photographok" elleni elvi állásfoglalás a lényeges, mint a nagyonis vitatható értékelés: „Nem szeretem a photographokat még ha akkorák is, mint. Zola, de Bródy még nem is photográf, mert annak legalább a külsőkben kellene igaznak lennie. De Bródy még a külsőkben sem igaz. Nem elég a színeket látni, azt is meg kell állapítani, hogy ez a szín hogyan állott elő, s hogyan kell neki szükségképp előállania. Ez haszna lesz a modern irodalomnak, egyébként nevetséges az írás." (Gozsdu levele Justh Zsigmondhoz, 1886. XII. 11. — OSZK Levelestára.) 554