Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

med erre a borzalomra éppen úgy, mint ahogy megdermedtek a te édes virágaid a hideg szél érintésére. Temesvár, 1913. jún. 15. Tegnap éjjel elolvastam a mi kedves barátunknak, Baudelaire-nak Les Limbes című költeményeit egy nagyon jó német fordításban, — eredeti szöveget nem kaphattam. E. Osterhald remekül fordította le ezeket a nagyon szomorú, nagyon sötét költeményeket. A cím maga már kétségbeesésre utal, Les Limbes — a Varhölde, a poklok első bűzét jelenti. Ez a kicsi könyv rettenetes kétségbeeséseket tartalmaz, undor és harag és gyűlölet és mélységes szomorúság sötétlik ki minden sorból. Nem boldog emberek kezébe való és nem való asszonylelkeknek, akik fehérek. Erős idegek kellenek minden strófához és az egészséges em­ber nem érti meg a kétségbeesésben született undort, amit ez a szo­morú genie érzett, mikor szonettjeit hatalmas erővel, előkelő művészi érzékkel leírta. A Fleur du Mal sirámai, finom melankóliái, ezekben a strófákban káromkodássá, ordítássá válnak. . . eltévedt a Baudelaire lelke és mikor beszél, vér és undor minden szava és ezek a szavak zokognak. A szomorúság eksztázisa uralkodott rajta mikor az undor ditiram­busait leírta. A mindenféle gyönyörök betegje volt ez a nagy művész és nagy költő. Soha rettenetesebb éjszakát nem éltem meg. Kicsi lámpa égett mellettem és a homályos szoba mint háttér izgatta a képzeletemet. A hajnali szürkület elaltatott és hat órakor felébredtem és nagy felszaba­dulást éreztem. Temesvár, 1913. szept. 8. Igaza van — a művészeti alkotások — bizonyos tekintetben ki­véve a színművészeti ábrázolást — híjával lévén a mozgásnak, nem emberek, hanem egyik-másik embernek csak a képmásai, de látja és mégis az élet tükröződik ezekben a képekben — habár csak egy pil­lanata ez az életnek — és ebben a pillanatban benne van az élet pulzusa. A művészi alkotások mozdulatlanok, de a szépségük nem vész el. Kétségtelen és sült ostobaság volna, ha azt állítanám, hogy a mű­vészet értékesebb és szebb volna mint az élet — nem értékesebb, 35* 547

Next

/
Thumbnails
Contents