Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

Temesvár, 1910. dec. 5. A délutáni tanácskozás fél háromkor végződött és most szabad vagyok és írok, A Turgenyev levelek szépek, de a legszebbek még nem jelentek meg. Mme Viardot most, ha jól tudom májusban halt meg és így várni kell néhány évig, amíg az intim levelek megjelennek. Egy barát­ság, egy szerelem, amely ötven évnél tovább tartott — valóban igényt tarthat az örökkévalóság jelzőjére. Mme Viardot 26 évvel élte túl szerelmesét és hűséges vonzalommal őrizte meg az emlékét. Sokszor átgondoltam, hogy mi volt ennek a rendkívüli kapcsolatnak az alapja! Egy nagy zeneművésznőt és egy nagylelkű költőt hozott össze a vélet­len. Ez nem jelent sokat. A nagy művészek rendszerint kimerülnek az első szép idők extázisában és rendszerint az asszony az, aki — elmegy. Mme Viardot nem ment el és Turgenyev még negyven év múlva is az első évek gyöngédségével szerette azt a rendkívüli asz­szonyt. Minden tekintetben kiegészítették egymást és mindig volt mondani, érezni valójuk. Ragyogóan csiszolt brilliáns lelkek, akik nem szűntek meg egymásban gyönyörködni. Erős lelkek, akik bíztak egy­másban. Az asszony spanyol — a férfi orosz. A szláv vér ragaszkodó hűsége és a spanyol lélek mélysége így kettesben csak szép és nemes harmóniát adhatott. Ezek nem szórakoztak, ezeknek a szerelmük életet jelentett. Hát persze — életművészek ölelkeztek. Képzelheti, hogy a világhírű, a szép­séges Garcia Viardot szerelmét hányan akarták megnyerni! De ő hű maradt mindhalálig. A Turgenyev levelei tanúságot tesznek a hűsé­géről. Ha figyelmére méltatja ezeket a leveleket, sokszor érezni fogja a szíve verését. És ez jól van így, hogy a leveleket és az elbeszélése­ket egyszerre olvassa. Jobb társaságot, mint Turgenyev, nem kívánhat még Bécsben sem. Persze az eleven emberek mindig kellemesebbek, mint a betűk, de hát a polgári bölcsesség arra tanít minket, hogy a dolgokat úgy kell venni, amint éppen vannak. Maga ugyan nem sokat ad a polgári tanításokra, és ezért revoltál is néha. Én sokszor gyönyörködtem azokban az apró kis forradalmak­ban, amelyek lelkében lezajlanak és higgye meg, szépeknek tartom. A szenvedés, a szomorúság is szép, — ha nem tart soká. És magánál nem tart soká. Valahogyan elrejti egy mosoly mögé, valahogyan egy távolba való nézéssel elküldi valahová és ha újra előkerül, ismét ott van a szemén, a hangján és én újra látom. Tudom, ha valamikor elkerül innen, tudom, ha csak hetekre vagy napokra megy el innen, föléled és kivirágzik a lelke. Olyan ez, mint mikor a madár kiszabadul a kalitkából, az első gallyra ül és boldogan megüt egy-két hangot és legelőször is ezzel a madár-újjongással kö­szönti a fényt, az örömöt. 537

Next

/
Thumbnails
Contents