Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

Temesvár, 1910. dec. 5. A délutáni tanácskozás fél háromkor végződött és most szabad vagyok és írok, A Turgenyev levelek szépek, de a legszebbek még nem jelentek meg. Mme Viardot most, ha jól tudom májusban halt meg és így várni kell néhány évig, amíg az intim levelek megjelennek. Egy barátság, egy szerelem, amely ötven évnél tovább tartott — valóban igényt tarthat az örökkévalóság jelzőjére. Mme Viardot 26 évvel élte túl szerelmesét és hűséges vonzalommal őrizte meg az emlékét. Sokszor átgondoltam, hogy mi volt ennek a rendkívüli kapcsolatnak az alapja! Egy nagy zeneművésznőt és egy nagylelkű költőt hozott össze a véletlen. Ez nem jelent sokat. A nagy művészek rendszerint kimerülnek az első szép idők extázisában és rendszerint az asszony az, aki — elmegy. Mme Viardot nem ment el és Turgenyev még negyven év múlva is az első évek gyöngédségével szerette azt a rendkívüli aszszonyt. Minden tekintetben kiegészítették egymást és mindig volt mondani, érezni valójuk. Ragyogóan csiszolt brilliáns lelkek, akik nem szűntek meg egymásban gyönyörködni. Erős lelkek, akik bíztak egymásban. Az asszony spanyol — a férfi orosz. A szláv vér ragaszkodó hűsége és a spanyol lélek mélysége így kettesben csak szép és nemes harmóniát adhatott. Ezek nem szórakoztak, ezeknek a szerelmük életet jelentett. Hát persze — életművészek ölelkeztek. Képzelheti, hogy a világhírű, a szépséges Garcia Viardot szerelmét hányan akarták megnyerni! De ő hű maradt mindhalálig. A Turgenyev levelei tanúságot tesznek a hűségéről. Ha figyelmére méltatja ezeket a leveleket, sokszor érezni fogja a szíve verését. És ez jól van így, hogy a leveleket és az elbeszéléseket egyszerre olvassa. Jobb társaságot, mint Turgenyev, nem kívánhat még Bécsben sem. Persze az eleven emberek mindig kellemesebbek, mint a betűk, de hát a polgári bölcsesség arra tanít minket, hogy a dolgokat úgy kell venni, amint éppen vannak. Maga ugyan nem sokat ad a polgári tanításokra, és ezért revoltál is néha. Én sokszor gyönyörködtem azokban az apró kis forradalmakban, amelyek lelkében lezajlanak és higgye meg, szépeknek tartom. A szenvedés, a szomorúság is szép, — ha nem tart soká. És magánál nem tart soká. Valahogyan elrejti egy mosoly mögé, valahogyan egy távolba való nézéssel elküldi valahová és ha újra előkerül, ismét ott van a szemén, a hangján és én újra látom. Tudom, ha valamikor elkerül innen, tudom, ha csak hetekre vagy napokra megy el innen, föléled és kivirágzik a lelke. Olyan ez, mint mikor a madár kiszabadul a kalitkából, az első gallyra ül és boldogan megüt egy-két hangot és legelőször is ezzel a madár-újjongással köszönti a fényt, az örömöt. 537