Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

ADALÉKOK GOZSDU-ELEK EMBERI ÉS ÍRÖI ARCKÉPÉHEZ BERZY ANDRÁS Az alábbi közlemény csak elenyészően kis része annak az értékes és nagyarányú levelezésnek, melyet Gozsdu egy jómódú és gazdag temesvári kereskedő feleségével, a művelt és fínomlelkű Weisz Annával folytatott, aki „figyelni és lelkesedni tud az emberi lélek hullámzásaira, a gondolatok és érzések közlésének különös varázsára". A Gozsduval csaknem egyidős férj szép és fiatal feleségének minden lehetőséget és kényelmet megadott, hogy világot láthasson, sokat utazhasson és ragyogóan, pompásan berendezett otthonában, s a gondosan ápolt kert varázslatában kedvére élhessen költői hajlamainak, romantikus ábrándjainak és nosztalgikus szépség-imádatának. Gozsdu mindenkor szívesen látott vendége volt a családnak, és magányosságában felismerve e finom és mindenre érzékenyen reagáló lélek modern életérzését, kulturált életformák utáni vágyát, a művészetek iránti fogékonyságát és rajongását — élt is az alkalommal és lehetőséggel, hogy vidéki elszigeteltségében „apró ezüstpénzre váltsa lelki vagyonát" egyrészt látogatásai során társalgások, beszélgetések formájában, másrészt mintegy ezek folytatásaként és emlékeként e naplószerű levelekben eltűnődjék az életről, halálról, az emberről, a szerelemről, a művészet és filozófia nagy kérdéseiről. Társtalanságában a közlés vágya serkentette és késztette arra, hogy ezekben az igényesen megformált „magánbeszélgetésekben" beszámoljon olvasmányairól, színházlátogatásairól, az itáliai reneszánsszal való bensőséges kapcsolatáról, a modern, civilizált élet utáni vágyódásáról, hogy lírai hevülettel és ihletéssel tegyen hitet és vallomást töretlen humanizmusáról, szülőföld iránti szeretetéről, ifjúkori emlékeiről, pszichologizáló igényéről, tiszta életfelfogásáról, filozófiai, erkölcsi és esztétikai nézeteiről, művészi élményeiről s mindarról, amit a változtatás vágyában és szándékában a szecesszió művészetközpontisága, a szépség és az alkotás hatalma, a századvég művésze és így Gozsdu „szecessziós" vonzalma számára is jelentett, aki „tapogatódzva járt-kelt a világban", s a hétköznapok homályából a szépségbe, a művészetbe, a lélek tájaira menekült s a fény felé tekintett, mert szerette „a napfényt és azokat az embereket, akiknek a lelkéből fény árad, szép, 31* 529