Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Vágás Endre: A borz (Meies meles) nagy nyálmirigyeinek bonctana és szöveti felépítése

Az általános szövettani és hisztokémiai módszerekkel vizsgált nagy nyálmirigyek közül a parotis kizárólag szerózus, középértékben 158 (köbmikron) űrterű sejtekből épül fel. A gl. submaxillaris — közeli rokon emlősfajok azonos mirigyétől eltérően — tisztán mucinózus felépítésű. A sejtek köbtartalma váladéktelt állapotban 1440 |x

3, a teljesen kiürült sejteké 228 |x

3 középértékben. A nagy nyelvalatti nyálmirigy szerózus túlsúlyú (60 százalék) kevert nyálmirigy. A szerózus sejtek 320 p.

3, a mucinózus sejtek 1100 térfogatúak középértékben. ANATOMIE UND HISTOLOGISCHER BAU DER GROSSEN SPEICHELDRÜSEN DES DACHSES (MELES MELES) Von E. Vágás Die Arbeit enthält die anatomische und histologische Beschreibung der grossen Speicheldrüsen des Dachses (Meies meles) in Ermangelung von vorangegangenen Arbeiten ausschliesslich auf Grund von Originalbeobachtungen. Die anatomische Lage der grossen Speicheldrüsen veranschaulicht Abbildung 1. Von den mit den üblichen histologischen und histochemischen Methoden untersuchten grossen Speicheldrüsen ist die Parotis ausnahmslos aus serösen Zellen (im Mittel von 158 /f

3 Rauminhalt) aufgebaut. Die Gl. submaxillaris ist — in Abweichung von der gleichen Drüse der naheverwandten Säugetiere — rein muzinösen Baus. Der Rauminhalt der sekretgefüllten Zellen beträgt 1440 f.i

z, und in völlig entleertem Zustande 228 u

3. Die grosse Gl. sublingualis ist eine vorwiegend (zu 60 %) seröse, gemischte Speicheldrüse. Die serösen Zellen haben eine mittlere Grösse von 320 und di muzinösen von 1100 u

3. IRODALOM 1. Betts, A.: The substitution of acridine orange in the periodic acid-Schiff statin. Amer. J. Clin. Path. 1961, 36, 240—243. 2. Bolk, L., Göppert, E., Kallius, E.

f Lubosch, W.: Handbuch der vergleichenden Anatomie der Wirbeltiere. Band III. Fahrenholz, C.: Drüsen der Mundhöhle. Berlin—Wien, 1937. 3. Bignardi, C., Aureli, G., Rizotti, M.: ARN e secreto PAS-positivo in cellulae sierose. Riv. istochim, norm, e Patol. 6. 167, 1960. 4. Bignardi, C.: Evoluzione morfologica ed istochimica postnatale nella parotide di alcuni mammifieri. Riv. Istochim Norm, e Patol., 7, 231, 1961. 5. Cantatore, G.: Contribute alio studio della ghiandola parotide. Riv. Quad. Anat Pract., 15, 123—140., 1959. 6. Ellenberger, W., Baum, H.: Handbuch der vergleichenden Anatomie der Haustiere. Berlin, 1943. 7. Ellenberger, W.: Handbuch der vergleichenden mikroskopischen Anatomie der Haustiere. Berlin, 1911. 8. Graumann, V.: Zur Standardisierung des Schiffschen Reagens. Z. wiss. Mikr. 1953. 61, 225—6. 9. Halilov, F. K.: Az emlősök bélrendszerének összehasonlító morfológiája táplálkozásuk jellegével kapcsolatban. Zool. Zsurn. 1955. 2, 415—427 (Orvt. Dok. Közp. 7655—2—415.) 10. Hicks, J. D., Matthaei, E.: A selective fluorescence stain for mucin. J. Path. Bact. 1958. 75, 373—375. 495