Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Újabb adatok a bélcsatorna submucosájának a beidegzéséhez

hogy a sejtek dúcokban csoportosulnak és csak igen kis részük rende­ződik az idegrost kötegek lefutása mentén. Szerintük a submucosa ideg­sejtjei nagyobb számban a Dogiel II. típusú sejtekhez tartoznak. Vizsgálati eredményeim a fenti adatokkal alig egyeznek. Amint azt már az előbbiek során megállapítottam, az idegrostok a submucosába az erek mentén lépnek be s a vékony, finom rostokon kívül vastag ideg­rostokat is tartalmaznak. A submucosában a véredények és az ideg­rostok dérékszögben elhajlanak, majd egymást követve, közvetlenül a tunica muscularis fölött, a bélcsatorna felszínével párhuzamosan elterülő, tömött rostnyalábokból álló, szabálytalan fonadékot képeznek. A belépéshez közel az idegrostnyalábok még eléggé következetesen követik a véredényeket, később a szoros kapcsolat mindinkább szünő­ben van. Az idegrostnyalábok ugyanis fellazulnak, azután egymásfelé 2—4 idegrostot küldenek s így jön létre most már a véredényektől bi­zonyos mértékig függetlenebb, finom idegrostfonadék, a plexus sub­mucosus. Tehát a submucosa fonadékot vastagabb elsőrendű és csak néhány, vékony idegrostot magába foglaló másodrendű idegrostnyalá­bok alkotják. Persze az idegrostok és a véredények kapcsolata nem szűnik meg teljesen. Ezt mutatja az a tény, hogy az elsőrendű rost­nyalábok a véredényekkel általában továbbra is párhuzamosan halad­nak, néhány idegrost a véredények közvetlen közelében marad, a finom arteriolákon ill. a capillarisokon általában mutatkozik a Stöhr-féle kísérő rost, továbbá a véredényeken, morfológiai szempontok alapján megítélve, finom sympathicus idegrostok fonadéka látható, ami kétség­telenné teszi, hogy a submucosa véredényeinek a működése, erős idegi reguláció befolyása alatt áll. Az elsőrendű idegrost nyalábokra a mel­lett, hogy vastagabbak, több rostot tartalmaznak, az jellemző, hogy bennük haladnak a helyenkint fellazuló, fibrillás szerkezetű vastag idegrostok és idegsejteket tartalmaznak. A másodrendű nyalábokban vastag rostokat és idegsejteket nem találunk. A plexus submucosus idegsejtjei unipolárisak. Körte alakúak. Re­latíve nagy, kerek magjuk kevéssé, központi fekvésű nucleolusuk in­tenzíven impregnálódik ezüstnitráttal. Nyulványuk az elsőrendű rost­nyalábban hosszan követhető. Az idegsejtek nem alkotnak dúcokat, ha­nem az idegrost nyalábokban szabálytalanul elszórva helyezkednek el. Legtöbb idegsejtet a véredények mentén haladó rostnyalábok tartal­maznak. A submucosa fonadék finomabb hálószemeit formáló másodlagos rostkötegek egy részéből magános, vagy páros idegrostok lépnek ki, melyek az egész submucosát behállózzák és amint majd látni fogjuk, ott is végződnek. A másodlagos rostnyalábok másik része a vékonyabb erekkel benyomul a mucosába s a hámkripták, ill. a hámsejtek között elvész anélkül, hogy különösebb terminális végbunkókat alkotna. Eb­ben a tekintetben egyeznek megfigyeléseim Horváth 7.-nek a Rana ri­dibunda gyomrából készült metszeteivel, ill. Honjin, R. (1951), Joshi­toshi, T. (1937), Salamon, A. (1955) más gerinceseknél tapasztalt adatai­'476

Next

/
Thumbnails
Contents