Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Újabb adatok a bélcsatorna submucosájának a beidegzéséhez

idegrostjai hol és hogyan végződnek? S végül igen lényeges kérdés, hogy milyen a submucosa afferens beidegzése? Találunk-e a submucosában receptor készülékeket? Anyag és módszer Azok az eredmények, amelyekről jelen dolgozatomban beszámolok, főleg a tőponty (Cyprinus carpio) bélcsatorná-jára vonatkoznak. A vizsgálatokhoz szükséges anyagot részben a szegedvidéki Tiszából, részben a Hortobágyi Halgazdaságból szereztem be. A halakat frissen fogott állapotban boncoltuk és 10 százalékos neutrális formaiinban rögzítettük. A rögzítési idő minimálisan 10 nap volt, de olyan bélcsatornákat is használtunk, melyek már 3—4 hónapja álltak 10 százalékos formaiinban. A halak súlya általában 1—2 kg között ingadozott. Egy részük „tejes" más részük „ikrás" volt. Az általános szövettani viszonyokhoz szükséges tájékozódás céljából a belek egy részét, a szokásos módon paraffinba ágyaztuk és haematein-eosinnal, alciankékkel festettük. A neurohystologiai módszerek közül a Bielschowsky—

Gross, a Bielschowsky—Ábrahám és a Bielschowsky—Cauna eljárást követtük. Számunkra jelen esetben a Bielschowsky—Cauna f. módszer bizonyult legeredményesebbnek. Vizsgálati eredmények a) A submucosa idegrostjainak eredete A submucosa idegrostjainak a főtömege extrinsic eredetű. A rostkötegek közvetlenül a véredények mentén, vagy azokkal párhuzamosan futva, az izomnyalábokra merőlegesen haladnak át a körkörös izomzaton s belépnek a submucosába. A rostkötegeket 5—8 idegrost alkotja, melyek hullámosak, egymáson sokszor áthajolnak, vagyis laza fonadékot formálnak. Az általában párhuzamosan futó rostkötegekből helyenként néhány rost átível a véredényen és fellazulva, a véredénynyel szorosabb kontaktusba jut. Az idegrostok közül 4—5 finom, vékony, egész lefutásában egyforma vastagságú, de mindig akad a finom rostok között egy nagyobb átmérőjű, helyenkint elvékonyodó, majd ismét megvastagodó idegrost. Az idegrostoknak, egészen vékony kísérő kötőszöveten kívül más szöveti elemekkel nincs kapcsolatuk. A submucosa idegrostjainak az eredetére vonatkozó megfigyeléseim lényegében megegyeznek Hill (1927), Rossi (1929) és Sotelo, J. R. (1940, 41, 44, 47) megállapításaival, akik szerint a bélcsatorna nyálkahártyájába ágyazott idegvégződések legnagyobb részét extrinsic eredetű rostok képezik. Összhangban vannak Kolossow, N. G.; Iwanow, J. F. (1930) megállapításával is. Ugyanis az Acipenser ruthenus és a Silurus glanis bélcsatornájával kapcsolatosan azt írják, hogy sok idegrostköteg és egyes idegrost anélkül, hogy a simaizomzatban elágazna, a sub'474