Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs Tamás: Statisztikus matematikai módszer növénytársulások elhatárolására

zább a kapcsolat a szlovéniaiakkal, melyekkel nem is vonható egy aszszociáció keretébe. De megvizsgáltam még a Lengyelországból, Németországból és Nyugat-Szlovákiából leírt, valamint a Kőszegi hegységből megismert erdeifenyvesekkel való kapcsolatot is. így végül kirajzolódott az asszociáció földrajzi határa. Azonban még mindig hátra volt az elegyetlen állományok elegyes fenyvesekkel való összehasonlítása. E számítás eredménye helybenhagyta a lengyel-német síkságon önállóan létező Pino—Quercetumot az Myrtillo—Pinetum mellett. Hazai viszonylatban azonban azt mutatta, hogy elegyes állományaink az elegyetlen erdeifenyvesektől nem választhatók el asszociáció rangon! Ez a példa is mutatja a kérdés komplexitását és azt, hogy a jó módszer is csak akkor használható, ha körültekintően járunk el vele.) A kontroll egyszerűen elvégezhető, négyzetreemelés és gyökvonás a benne szereplő legmagasabbrendű művelet. A 3 betűhely oldalon megadott képletben az a az egyik minta konstancia százalékainak, b a másik minta konstancia százalékainak összege, kis példánkban 540 és 440. Általában a munkahipotézisben lefektetett 1,00 vagyis 50 százaléknak megfelelő érték körül mozognak az így számított határértékek. Ügyeljünk arra, hogy a közös elemszám elméleti határértéke = 2Ce, mivel a Looman & Campbell számítás fajszámra vonatkozott, mely fajok mindkét anyagban előfordulnak. Annak érdekében, hogy átlageseteket figyelembevéve a chi

2 kontrollszámítást mellőzni lehessen, számítássorozatot végeztünk elektronikus számológépen annak kiderítésére, hogy milyen esetekben közelíti meg a számított határérték a 1,00 azaz 50 százalék értéket (amikor a c egyenlő a d-vel!, vagyis a közös elemek mennyisége a külön elemek mennyiségével). A 80 chi

2 próba eredményeit a 453 oldalon következő II. és III. sz. táblázat foglalja össze. Ezekből a következő törvényszerűségek szűrhetők le: 1. A chi

2 próba valószínűségi szintjének megválasztása a vizsgálat igényétől függ. Minél kisebb megbízhatósági szintet választunk a két vizsgált anyag hasonlóságának szignifikanciája szempontjából, annál inkább nő a szignifikáns különbség esélye. Éppen ezért nem praktikus a 0,1 százalékos, vagy az 1 százalékos valószínűségi szint, mert így lecsökkennek a társulások elkülönítésével szemben támasztott kritériumaink. Az 5 százalékos valószínűségi szinten viszont (ahol a y} érteke 1 szabadságfok esetében 3,84!) olyan szempontból is jó számolni, mivel a grafikon tanulsága szerint ezen a szinten közelíti meg legjobban a számított elméleti érték a c = d-nek megfelelő mennyiséget, és így ezen a szinten kerülhető el legtöbb esetben a chi

2 kontrollszámítás. 2. Ha az egyik összehasonlítandó elemcsoport mennyisége (a) a másikat (b) legfeljebb kétszer múlja felül, (ha tehát a<2b) 5 százalékos valószínűségi szinten a határértékek 45 és 55 százalék között mozognak. Ha a számított érték nem esik bele ebbe a tartományba, ebben az esetben eltekinthetünk a chi

2 próba elvégzésétől és 45 százalék alatt szignifikáns különbségről, 55 százalék felett a két anyag szignifikáns * E helyen szeretném köszönetemet kifejezni bátyámnak, Pöcs Lajosnak, ki az elektronikus számológépen a számításokat elvégezte és Précsényi Istvánnak, ki egyéb matematikai problémákban volt segítségemre. 29* 450